Szeptember van

Itt vagyunk, itt vagyunk, nem vesztünk el, csak éppen a héten magam vagyok a gyerekekkel -  Jacob Dublinban konferenciázik, majd csak hétfő este jön. Addig én etetek-itatok-sétáltatok-fürdetek-satöbbi satöbbi. 

Megvagyunk, növögetünk, nagyon sok újdonság nincsen velünk. Nem is emlékszem mi volt az utolsó, amit írtam. Zazika most már szépen feláll mindenhol, kanapénál, tévés polcnál, a kis játékos kosaránál, sőt, még az ajtónál is, a kiságyban pedig szépen körbe tud lépegetni. Nem tudom írtam-e, hogy a vennünk kellett a kiságyra élvédőt - a kisasszony hódtevékenysége igen erős méreteket öltött. Eddig bevált, bár néha leszedi, de azt nyugodtan rágcsálhatja, jobb, mintha a kiságy fájáról enné le a festéket. A foga még mindig jön fent, szerintem már csak napok kérdése, a púp a felső ínyének elülső oldalán egyre lejjebb mászik, már elérte az alját, szerintem most már csak át kell törnie annak a kis fognak. Ezek azért lassabban jönnek, mint a 2 alsó. 

A másik újdonság, hogy az életünk átalakult küzdelemmé, már ami a pelenka cseréléseket és az öltözést illeti. Nem tudom, mi lesz így velünk, főleg hogy jön az ősz, nem lehet már egy bodyban szaladgálni. A kreativitásom határait pengetem minden peluscserénél, hogy mit tudok a gyerek kezébe adni, ami van annyira újdonság, hogy leköti legalább arra a másfél percre, amíg gyorsan leveszem a pisis-kakis pelust, megtörlöm a popóját és ráadom a tiszta pelust. A legtöbb dolog egyszerűen nem működik, rögtön hasra vágja magát és már menne is a pelenkázón, ami enyhén szólva sem egy szerencsés dolog. Ha lefogom, akkor meg jön a hisztis visítás, morgás, meg a vergődés, és bizony elég erős ahhoz, hogy komoly küzdelem legyen a dologból. Ha ilyenkor például cumit vagy valami játékot adok a kezébe, hogy azzal ellegyen, akkor nagy komoly duzzogós arcot vágva úgy dobja el azt a valamit, hogy csak úgy nyekken.

Vásárolni is voltunk a minap, most már kapni a téli cuccokat, ráadásul leárazás is van, úgyhogy vettem én is téli meleg ruckókat, overallt meg meleg kezeslábast. Itt muszáj ezeket a cuccokat időben megvenni, mert mindent még a szezon előtt elkezdenek kiárusítani, tehát hamar elfogy ami édes meg a méret is, és karácsonykor kvázi már szinte csak tavaszi cuccokat kapni. Szóval vettem egy két dolgot, le is voltak árazva igen megörültem, és itthon nagy boldogan gondoltam, na majd akkor divatbemutatót tartunk. Ráadom őket a kiscsajra, hogy megnézzem, vajon jó-e meg milyenek. 

A nagy műveletre a kisszoba új szőnyegén került sor. Hát mind a ketten derekasan leizzadtunk. Micsoda naiv dolog volt annak idején azon sopánkodnom, hogy egy pici bébit milyen nehéz öltöztetni, hát kérem szépen az kutya füle volt ehhez képest. 

A cuccok egyébként szerintem jók, még mind egy kicsit nagy, de remélem belenő majd télre, ha nem nem, akkor meg majd megpróbálom becserélni, amit lehet. 

Ezen kívül elvagyunk csendesen. Nagyon meleg, ostoba párás idő van még mindig, itt mondjuk úgy számolják, hogy szeptember 21-ig még hivatalosan nyár van. Napközben elmászkál eljátszik a szőnyegen, legkedvesebb elfoglaltsága kisietni a konyhába a fiókot húzogatni, a másik meg az, hogy átmászkálni rajtam, ha mondjuk épp a szőnyegen ülők. 

Eszeget is ezt meg azt, mondjuk még igen kicsi mennyiségeket egyszerre, de már például nem akar rögtön megfulladni, ha egy kicsit darabosabb a püré. Jövő héten megyünk a dokihoz nagyszervízre, hát kíváncsi leszek, hogy hány kiló és mekkora. Mintha mostanában nem hízott volna annyit. Hiába no, a sok mászkálás, meg már az evés sem érdekli annyira, mint régen. Meglátjuk.

remek a hangulatom-tom-tom

Remek a hangulatom-tom-tom to-toro-roo-rom, ma van a szülinapom-pom-pom po-poro-roo-rom. Na jó, nem nekem, hanem Jacobnak, de ma van a szülinapja. (Vicces amúgy, hogy a nálunk egy 10-15 évvel fiatalabb korosztályú kölkök már nem a Halász Judit-féle boldog szülinapottal, hanem az Alma együttes fent idézett kis nótácskájával ünnepelnek, ha jól tudom.) Szóval, Jacob, a szülinapos, dolgozik, mi meg itthon vagyunk. Bumbi éppen a táskámat pakolja ki nagy lelkesen, én meg a gépnél írok. 

Elképesztő egyébként, hogy ezeknek a kölköknek mindig más kell. Zazit is sokkal jobban érdekli bármi más, mint a saját játékos doboza. Pedig van neki, egy egész nagy doboz, tele kacattal, színes, csörgő-mörgő, csilingelő-búgó játékokkal, neki mégis sokkal érdekesebb az én retikülömet kipakolni, vagy az ebédlő asztal alatt ülve apja székről lelógó ingével bújócskázni, vagy fiókokat húzkodni (ez továbbra is nagy kedvenc). A húzkodás az általában nagy kedvenc, elég vicces, az ember ül az asztalnál, egyszer csak a szeme sarkából meglátja, hogy megmozdul egy szék, vagy oda-vissza kezd mozogni a bébi etetőszék, igen mókás. Zazi mászkál a lakásban és pakol. Igen szeret mászni, akadályokon át. A legújabb, hogy a székeken keresztül mászik: a székeink lábán olyan 10-15 cm magasságban van egy keresztrúd, na azon igen szereti átküzdeni magát. Sláger emellett még a tépkedés is, szoktam neki adni katalógusokat, vagy ha csak ráakad valami blokkra vagy papírlapra, akkor annak nincs kegyelem. (csak figyelni kell rá, mert nem egyszer halásztam ki a szájából papír fecniket). 

Vicces egyébként nézni, ahogy vizsgálgatja a dolgokat. Igen szereti például az etetőszékben ülve ledobálni a dolgokat a földre, és nézni, ahogy leesnek. Vagy a tálcájára lecsöppent pürét a mutatóujjával elmélyülten szétkenni, az is nagy kedvenc még.  Most már dobál is ha kell, például ha mérges, vagy ha valami az útban van. Estefelé ha már nyűgös akkor nem akar küzd rendesen a pelenkázás és öltöztetés ellen, ilyenkor ha valamit a kezébe adok vagy elé teszek, hogy eltereljem a figyelmét, nagy mérgesen félrevágja. Vagy a múltkor, amikor teljes sprintben mászott a nappali felé, és az ajtóban ott volt a cipőm az útban, na azt egy lendületes söprő karmozdulattal úgy vágta odébb, hogy csak úgy nyekkent. 

Most már mindenhol próbál felállni, kanapénál, doboznál, vagy ha lent ülök a földön, akkor rajtam. És a kiságyban is, folyamatosan. Reggel, ha felébred és kiabál, állva találom a kiságyban ha bemegyek, és sokszor éjjel is ácsorog, ha felébred. Innen tudom lemérni, hogy milyen fáradt este a lefekvésnél, ha már nagyon kimerült, akkor rögtön elalszik, de ha csak kicsit álmos, akkor többször is feláll, és vissza kell fektetni. Ezt pihentebb esténként 10-15-ször is eljátsszuk. Egyébként meggyőződésem, hogy most már le tud ülni, ha akar, ez korábban nem ment. Még most is van, hogy kiabál a kiságynál, de most már ez nem a kimerültségtől van, hanem mert kitartó (korábban ha elfáradt az állásban akkor elkezdett jajgatni, mert nem tudott leülni). 

Ma van Jacob szülinapja, ahogy már említettem, majd megyünk be a városba ebédelni vele. Szerintem tortát is veszek majd hazafelé, gondoltam, hogy sütök egyet, de ez egy 8 hónapossal most nekem olyan 3 napi munka lenne, szerintem mindenki jobban jár, ha inkább veszek egyet a boltban. A Whole Foods-ban nem is olyan szörnyű, amiket adnak. Csak vissza kéne emlékeznem, mit szeret a legjobban. 

Mi volt még a napokban? sok újdonság nincs, azon kívül, hogy Zazka igen ügyesen feláll már kapaszkodva, és profi módon ül. A foga is jön megint  szerintem, mert iszonyat mennyiségben folyik a nyála, mindent megint megrág, nyűgösebb is, mint szokott, és ahogy néztem, a felső ínye is igen meg van dagadva. A múlt hétvégén itthon voltunk, a falhoz fúrattam Jacobbal a könyvespolcot, talán az volt a legveszélyesebb pont a lakásban. Ja még akartam írni, hogy a babakocsi árnyékolójánál (vagy hogy hívják? a  teteje, ami mozog meg árnyékol) még otthon lejött a patent, még mutattam is. Írtam emailt az ügyfélszolgálatnak, küldtem fényképet, hogy lejött, mit tegyek, erre grátisz küldtek egy új tetőt. Ezt hívják azt hiszem igazi ügyfélszolgálatnak.

Tegnap úszómedencézni voltunk a kisbabás barátnőimmel, egyikük szülei házánál (eszméletlen villája van a szülőknek Newtonban), Jacob a múlt héten igen sokat dolgozott, így aztán pénteken itthonról volt, hogy egy kicsit velünk is legyen. Clevelandról még nem írtam, majd az is meglesz talán, csak nemigen van időm annyit ülni a gép előtt. Most is éppen letettem a Bumbit egyet aludni, mert igen dörgölte a szemét, aztán mennünk kéne venni valamit a Jacobnak. A hét elején megfenyegettem, hogy tessék, mondja meg, mit akar szülinapjára, mert a legjobb ötletem jelenleg az, hogy kötök neki egy mellényt, ami azt hiszem mindkettőnknek a lehető legrosszabb megoldás. Persze nem mondta meg, úgyhogy mégiscsak kellene valami apróságot venni neki. Ejnye. Úgyhogy ezzel be is fejezem mára, és felöltözöm, amíg a gyerek csöndben van a kiságyában. 

Augusztus

Ajaj, már megint eltelt egy hónap azóta, hogy utoljára jelentkeztem. Valahogy mostanában nemigen jut időm a gép előtt ülni, most is csak azért tudok írni, mert a Bumbi alszik, Jacob pedig éppen házon kívül, Omahában van egy cimborája esküvőjén. (Mi is meg voltunk hívva, de azt mondtam, hogy én ugyan nem megyek a Bumbival a nyár kellős közepén Nebraskába, ott aztán nincsen semmi, de legalább jó messze van.) Így aztán ment Jacob egyedül, én meg magam vagyok a hétvégén a kölkökkel (kölkök: kutya meg a gyerek). 

Jó hülye idő van amúgy, fullasztó párás az idő, a páratartalom minden nap 70-80% felett van, ma éjjelre például 93%-ot mond. Ezt egyébként elég nehéz elképzelni, ezt a párás meleget, annak, aki még nem próbálta. Ilyen otthon nagyon nagyon ritkán van, ha van egyáltalán. Azt gondolná az ember, hogy az a fülledt meleg, de otthon kint nincs ennyire párás meleg sehol sem általában. Ez olyan, hogy hiába süt a nap, hiába van 30 fok, nem szárad meg az aszfalt, vizes a fű, az ember meg ragad az izzadságtól meg a párától. Ha a hűtőből kiveszünk valamit, az perceken belül tócsában úszik, a levegő pedig nehéz és fullasztó. Talán a legközelebb az van hozzá, ha az ember egy fűtött uszodát képzel el, talán annak idején a dunaújvárosi usziban volt ilyen meleg de párás a klíma. Megoldás rá egyedül csak a légkondi, illetve az ősz. Hát igen, van ára annak is, hogy itt minden olyan szép sötétzöld. 

Úgyhogy napközben itthon vagyunk, vagy ha nagyon megunjuk, akkor behúzódunk valami légkondis bevásárlóközpontba. Nem egy kultúr szokás, de a Bumbi még kicsi ahhoz, hogy élvezze a múzeumot, magam miatt meg nem megyek, mert boltozni mégis csak sokkal érdekesebb. Kisbumbi egyébként holnap lesz pont 8 hónapos. Nagyon mászik már, nem is lehet otthagyni sehol sem. A lakást is emiatt pár naponta porszívóznom kell, mert a Zazi megy, mindenhova. Kedvenc célpontjai továbbra is a lakás legkoszosabb helyei: előszeretettel célozza be a kutya ágyát, a kutya szőnyegét, cipőket, a kutya pórázát, és mindent, amit egyébként lehetetlen tisztán tartani. Jó példa erre, hogy a clevelandi hétvégére vennem kellett egy nagy bőröndöt. Vadi új nagy bőrönd, letettem a szőnyeg szélére, hogy azzal kerítsem le a Bumbi játszó terét, meg hadd játsszon vele, ha akar. Erre mit csinál? Megtalálja játszani a bőrönd kerekeit, az egyetlen olyan részét, ami piszkos, hiszen a bolttól a parkolóig úgy kellett elgurítanom. De már lemondtam róla, hogy ez a gyerek megússza a koszt. 

Megérkezett aztán meg a szönyeg a gyerekszobába, vettünk klassz szőnyeget neki, hogy ott tudjon majd játszani. Gondoltam, milyen jó, majd a gyerekszobát totál gyerekbiztossá tesszük, veszünk egy egy kis rácsos kaput is az ajtóra, aztán ha főzök vagy ilyenek, milyen jó lesz majd, le lehet tenni valahova, ahol eljátszik, nem kell 20 másodpercenként kilesnem a nappaliba, hogy elérte-e a kutya ágyát, vagy megmarkolta-e már a kutya farkát/fülét/tappancsát. Tehát megjött a szőnyeg, jól kiporszívóztam, leterítettem, és nagy büszkén tettem le rá a kellős közepére a Zazit pár játékkal, mondván, na? milyen jó helyed van lelköm?  Természetesen a várttal ellentétben a kisasszony fittyet hányt az új szőnyegre, a játékokra, azzal a lendülettel amivel letettem rögtön meg is indult, le a szőnyegről, irány a fiókos komód, és rögtön neki is állt az alsó fiókot húzkodni: kihúzni, majd nagy durral visszalökni, ki és vissza, ki és vissza, vég nélkül. Hát ennyit a "biztonságos zóna" ötletemről. Mert persze engem meg a frász kerülget, hogy mikor csukja oda a kis ujját egy ilyen "bevágomafiókot" alkalomnál, hiszen azóta sem érdekli semmi más a szobában, csak a fiókok. Leteszem, és mindegy, hogy mit teszek elé, indul fiókozni. Arra is rájött, mert okos ám, hogy mindegy melyik oldalon, és mindegy milyen színű, a kék komód fiókját ugyanúgy lehet csapkodni, mint a fehér komódét. Csináltam is egy (két) videót róla, itt is a link: egyik és másik.

Szóval már mászik nagyon lelkesen, meg már tök jól fel is tud ülni magától. Sőt, térdel is, szépen felhúzza magát kiegyenesedve térden. És állandóan jön utánam, mindig követne. Még egy kicsit lassan megy, de ahogy kimegyek a nappaliból, már ő is megindul . 

Aztán meg eszegetünk már minden féléket. Arra még nem jött rá, hogy ő maga is bele tudja tenni az ételt a kis szájába, ma például letettem elé a kis etetőszéke tálcájára kis kenyér falatkákat, hát fogalma sem volt, mit csináljon velük, még úgy sem, hogy egyet-kettőt a szájába adtam. Kicsit gyurmicskálta őket, aztán a nagy részük a földön kötött ki -  a kutya nagy örömére. De ha én etetem, akkor nyitja a száját rendesen, eszeget már gyümölcsöket, zöldségeket, szoktam neki csinálni pürécskéket, ezt azt - eszeget szépen. 

Több foga azóta sincs még, de szerintem nőtt hosszra. Legközelebb majd szeptember 13-án megyünk dokihoz, ha 9 hónapos lesz, akkor lesz majd hivatalosan lemérve. 

Végezetül meg még egy kép, a mostani kedvencem:

Meg minding magyarorszagon, ugyhogy megint csak egy gyors update. Zazka masodik foga is kinott, eppen 2 napra ra, hogy Jacob elutazott. Ma pedig vegre mar igazabol maszik is! Mar eddig is ugyeskedett, de ma lattam legeloszor, hogy elore maszott! De gyorsan be is fejezem, mert at ipadon marha nehez irni, allandoan ki akar javitani.

Muszáj csak gyorsan egy-két dolgot lejegyeznem, mielőtt végleg a feledés homályába merülnének.
Június 14- en érkeztünk magyarországra, es 15-en szepen ki is bújt az első foga, mégpedig a jobb also, ha felőle nézem, bal oldali, ha szemből. Jon a másik is mellette, de az meg nem tort at teljesen.
A másik fontos állomás, hogy a heten vegre vegre megtanult az en lányom hason us aludni, vegre nem kell mar pánikolva ordítani, ha hasra gurul.
Evett aztan meg almát, az nagyon izlet, meg finom bananos-kortes bebi ételt is.
Más nincs, nagyon meleg van, es ettől az apjával nagy egyetértésben igen csak szenved. Es igy aztan en is. Hat ez van.

Június van, már el sem hiszem. Bumbi jövő héten 6 hónapos lesz! Eléggé elkapatjuk, mert féléves szülinapjára európai vakációt kap majd. :-)

Ma délelőtt meg epret szedni voltunk, mégpedig a bio farmon, ahol tagok vagyunk. Már harmadik éve veszünk részt a programban: ez egy kis közösség által támogatott farm programban. A tagok év elején befizetik a tagsági díjat, cserébe pedig egész nyáron heti egyszer kapnak egy jó adag éppen termő, szezonális bio-zöldséget. Mivel ez hetente egy igazán nagy adag zöldség, már évek óta felezzük Jackékkel, így is sokszor egy része megmarad a zöldségnek. Amikor pedig szezonja van, lehet menni szedni epret, borsót, paradicsomot, fűszernövényeket, ilyenek. A farm Bostontól kábé 100 kilométerre van (az itt nem számít soknak), és most van az eperszezon, minden tag szedhet kábé 8 liternyi epret, és 3 liternyi borsót. Idén végre eljutottunk, és szedtünk is finom borsót is, epret is, remélem Jacob majd süt-főz belőlük valami finomat. A nyári szezon is elkezdődött a héten sok saláta, friss zöld fokhagyma, retek, spenót volt a csomagban.

A héten egészen pocsék idő volt, azért ki tudtunk mozdulni, összefutottam az anyuka barátnőimmel is. Kisbumbi meg igazi forgógéppé változott, pörög-forog a földön, mint a motolla. A héten megkóstoltattuk vele a sütőtököt, sőt, ma egy kis borsópürét is kapott ízelítőnek. Jövő héten, az utazás előtt még van egy időpontunk a dokinál, oltások lesznek meg a 6 hónapos nagyszervíz. Egyébként már majdnem 8 kiló. 

A nyála is igen sokat folyik, meg dörgöli az ínyét rendesen, bár még nem látszik, hogy jönne a foga. Lehet akármi is, mert ugyan nekem még nem volt fogam 6 hónaposan, de Jacobnak már volt 6. 

És végül, Zazika kis unokatesója is megszületett, május 30-án, a kis Santiago, nagyon kis édes sötét hajú baba. Augusztusban remélhetőleg találkozunk majd vele. 

Ja és kötöttem egy pulcsikát a Zazinak. Egész jó lett, ahhoz képest, hogy 2 hete még szinte kötni sem tudtam.

május vége

Itt vagyunk megint, megint eltelt 2 hét és mindjárt vége a májusnak! A hónap vége igazi nyári jói dővel köszöntött ránk, jó kis gatyarohasztó hőség van, éljen. Hosszú hétvége volt itt is a legutóbbi, no nem a pünkösd, hanem a Memorial Day miatt, ami ilyen katonai izé nap, emlékezünk a hősökre és az elesettekre. 

Mi meg itthon voltunk, igen jó hamar eltelt ez a 3 nap, pedig sok mindent nem csináltunk. Sütögettünk az erkélyen, kisbaba-látogatóban voltunk, grilleztünk a szomszédokkal a földszinten, és kocsit mostunk. Kihagytam valamit? Nem hiszem. 

Újdonság a héten, hogy Kisbumbi igencsak forgolódik már, a múlt héten kétszer is a hasára fordult a hátáról. (mindkettőről lemaradtam, és csak az eredményt láttam sajna). Elaludni is már sokszor az oldalán alszik el. Ha meg hason van, akkor meg már menne, de még nem jött rá teljesen, hogyan kell kúszni-mászni, csak csapkod a kezével-lábával, mit egy partra vetett kis halacska. De ügyesedik, szerintem hamarosan majd csak fog tudni már helyet is, nemcsak helyzetet változtatni. 

Az elalvással-alvással viszont szenvedünk továbbra is. nem tudom, hogy a reflux gyógyszer mennyisége nem elég már neki, vagy csak megint csikart a hasa, de az elmúlt hetekben megint fent voltunk éjjel egy csomót, ráadásul elkezdett 4 óránál gyakrabban ébredni, és semmi pénzért nem hajlandó visszaaludni, csak ha megetetem, néha még akkor sem. tegnap éjjel is fent voltunk 3/4 4-től olyan jó negyed hatig. Bleh. 

Ez a sok kelés egyre inkább arra motivál, hogy meg lesz ez a lány Ferberezve (ez a fokozatos sírnihagyós alvástréning) ha így folytatjuk. De a cumiról nagyon le kellene szokni, és ahogy olvastam, az bizony nemigen megy könnyek nélkül. Megint csak bleh. Nem is lenne ezzel probléma, csak sajna a sok sírás az a refluxos tüneteket nagyon felelrősítheti, azt meg nem akarom, hogy szegénykének fájjon a hasa és aztán azért sírjon, másrészről meg nem tudom a szomszédok hogy viszonyulnának hozzá, hiszen borzasztóan hagosan tud ordítani, ha akar, aztán az alattunk lakó meg bedobja nekem a téglát az ablakunkon, ha nem vigyázunk. Szóval ódzkodok a dologtól, de sajna még eddig nem találtam olyan forrást se a neten, se a könyvtárban, ami arról szólna, hogy hogyan szoktassuk le fokozatosan a gyereket a cumiról. Feladni még nem adtam fel azért.  

Az azelőtti hétvégén meg kirándulni voltunk, Jacob kollégája szüleinek a farmján, igazán szép helyen volt, volt nyugi, pihi meg napsütés. Jó sok madarat is láttunk, túráztunk, meg a kolléga rokonainál megnéztük a kecskéket és a tyúkokat is. Teszek majd fel képet ide, de most éppen ébredezik a kisnyúl, mennem kell, elvisszük a kutyát sétálni.