Írok gyorsan, mielőtt a mai bejegyzés is elmaradna. Hiszen már megint több, mint egy hét telt el az utóbbi bejegyzés óta. Ami újság történt azóta:
Hát ez a rotavírus szirup vakcina, ez bizony egy nyavalyás dolog. legalábbis meggyőződésem, hogy ez volt a leggonoszabb az összes közül. Szegény Kisbumbi elég hascsikarós volt tőle egy jó pár napig, a múlt héten volt egy-két kellemetlen napunk emiatt. Ráadásul ha a hasmars nem lett volna elég, szegénynek még jó kis refluxsza is lett tőle, de talán már ez is múlni látszik. Nem is értem, miért jó hogy szegény kéthónaposokat ilyen hamar ilyen sok szerrel oltják.
Amúgy Zazika nagyon kis okos már. Most már le tudom tenni a hintába, és egy 10-15 percig elvan azzal, hogy nézegeti a játékait, ez újdonság, mert régebben egyáltalán nem érdekelte. A kezét is lassan kezdi megtanulni, persze még nem jött rá teljesen, mire való, de a cumit már kiválóan meg tudja fogni és kirántani a szájából, de mivel a precíziós mozgás és irányítás még nem megy, a visszatétel már nem megy ilyen zökkenőmentesen, mert a cumi vagy elfordul, vagy a szája mellé megy, vagy leesik, és ilyenkor jön a sírás. De érdekes, mert láttam már hogy próbálja a kiesett cumit valahogy a kezével visszakanalazni, de persze ez ritkán sikerül.
A másik dolog, aminek örülünk, hogy végre alszik úgy is, hogy balra van fordítva a feje. A jobb oldalt még mindig jobban szereti, egy ideig aggódtam is, hogy sokszor csak arra fordította a fejét. Nem volt annyira vészes, mert arra rájöttünk, hogy tudja balra is fordítani, csak általában nem akarja. Azért mi még szerencsére egy kicsit okosabbak vagyunk nála, a trükk bevált: a kiskosarát megfordítottuk az ágyban, hogy ha anya felé akar fordulni, akkor kénytelen legyen balra nézni. A fene gondolta, hogy ennyire motiváló vagyok: a trükk meglepően működött. Most már legtöbbször balra fordított fejjel alszik.
Elkezdtünk gondolkodni azon is, hogy mikor és milyen napirendet vezessünk be, lassan majd ahogy nagyobbacska lesz, az is kellene. Most még csak úszunk az árral, amikor megéhezik, eszik, amikor elalszik, alszik, este is velünk van amíg mi nem megyünk aludni, de lassan majd be akarunk vezetni neki egy kiszámítható lefekvési rutint, állítólag az jót tesz a gyerekeknek. Persze ezt majd csak akkor fogom bevezetni, ha majd már végre a kiságyában alszik. Van egy tippem, kinek lesz ez az átmenet nehezebb :-). Annyira megszoktam már, hogy ott van mellettem éjjel, nem egyszerű hozzászokni a gondolathoz, hogy egy másik szobában fog aludni... jájj. Persze úgy jobb lesz majd mindenkinek hosszú távon, de ki gondolta, hogy ez ennyire nehéz szegény anyukáknak...
Zárásul még egy két kép:
 |
| Hordozóban |
 |
| Igen szeret rágcsálni, és most már szinte állandóan folyik a nyála. Remélem a foga még nem jön egy-két hónapig |
 |
| A feketében a feje sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkora:-) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése