A kocogás igencsak divatos foglalatosság errefelé, ami Jacob szerint nem is csoda, amilyen környéken lakunk. Az egyetemváros előnyei. De tényleg, nincs olyan napszak, amikor úgy tudna az ember lemenni akár a sarki éjjelnappaliba, hogy ne találkozna futókkal. Nincs olyan időjárás, amikor ne lenne néhány olyan elvetemült, akinek éppen akkor támad kocoghatnékja, legyen szó orkán erejű szélról, jeges esőről vagy éppen hóviharról. De nem is láttam még igazán kövér amerikait a környékünkön.
Szóval kocogni mentünk mi is a kutyával, mégpedig a hozzánk közel lévő Chestnut Hill Reservoir tavacskát kutyagoltuk körbe. Itt látható a Reservoir (ejtsd: rezevoár), ami sajnos minden romantikus várakozással ellentétben nem rezervátumot vagy valami kis környezetvédelmi területet jelent (mint ahogy első hallásra hittem), hanem egyszerű víztározót. Ez persze semmit nem von le az értékéből, hiszen körülötte végig egy kellemes, összesen 2,5 km hosszú túraösvény van kialakítva, padokkal, fűvel, itt-ott fákkal, és az út elég széles ahhoz, hogy biciklisek, futók és sétálók is kényelmesen elférjenek egymás mellett. (Ráadásul mellette 3!!! szemetesedény is van, no de erről majd még később) Körbe is szaladtuk a tavacskát, néhányszor kellett csak egyikünknek leülnie kinyalogatni a kavicsot a talppárnácskái közül, valószínűleg egyébként még mindig fáj az egyik hátsó talpa a kutyának, ennek ellenére roppant lelkesen futott velem, (egy igen apró darabon lábon is). Már ettől is igazi helyinek érezhetnénk magunkat, én emellett még duplán is. Igaz ugyan, hogy itt a 3 póló-2pulcsi kombinációval eléggé a túlöltözött kocogó kategóriába tartozom, de ahhoz képest, ahogy otthon szoktam télen kocogni menni (2 futónadrág, pólók-pulcsik széldzseki), igazi bosztoniasan voltam felöltözve. De tényleg. Hiába van kint nulla fok, a bosztoni nők nagy része teljesen meg van győződve róla, hogy ez kiváló idő arra, hogy a télikabáthoz mezítláb balettcipő fazonú cipőcskét vegyen fel, vagy mezítláb köröm cipőt. Most meg hogy már március van, előkerültek a mezítláb szandálos, agy legalábbis edzőcipős rövidnadrágos férfiak is. Amíg én még mindig azon tűnődöm, hogy egy vagy kettő sálat vegyek-e fel, addig egy helyi gond nélkül lekocog rövidnaciban a boltba. Elképesztő. (Mondjuk a japán lányok öltözési szokásai és hideg tűrése is elképesztő, de erről is majd később) Remélem hamarosan azért én is megedződöm egy kicsit, főleg mert hideg szélből errefelé nincs hiány:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése