Fülbevaló

Megint eltelt 2-3 hét, megint itt vagyok nagy végre. Elég sok minden történt az elmúlt 2 hétben, gyorsan szemügyre is veszem őket. 

Először is, 2 hete szerdán, április 4-én nagy nehezen elhatároztam magam, hogy elmegyünk a Cambridgeside Galleria bevásárlóközpontba, és megnézem és meginterjúvolom azt az ékszeres helyet, amit a legtöbb anyuka ajánlott füllyukasztásra a fórumokon. Régóta filóztam már a füllyukasztáson, itt sajna nem divat a kórházban megcsináltatni, az anyukának kell majd a pár hónapos bébit magának elvinni. Sok gyerekorvosi rendelőben a doki is kilyukasztja állítólag, de amikor a mi dokinkat kérdeztem, a válasz, amit kaptam nem volt valami biztató: "Én nem csinálom - mondta - de dr. Tuli igen, éppen nemrég szerezte be a füllyukasztó készletet egy orvosi konferencián, és azóta már tud lyukasztani." Egyszóval nem túl gyakorlott - szűrtem le. Körbekérdeztem, körbeolvasgattam, és sokan a plázákban található helyeket ajánlották: rutinosak, sok tapasztalatuk van, és ráadásul valószínűleg a higiéniai dolgokat is betartják jó erősen - itt Amerikában mindenki rettenetesen fél a pereléstől, ami, lássuk be, elég gyakori. És egy per egy helynek sem tesz igazán jót. 

A nagy dilemma még az volt, hogy lyukasztógéppel vagy tűvel legyen kifúrva. A nagyokosok a tűt javasolják: kissebb sérülést okoz, állítólag jobban gyógyul, szebb, kevésbé fáj - viszont lassabb és kábé szinte senki nem csinálja, főleg fülre és főleg kisbabáknak. A lyukasztógép gyors, egyszerű és sok helyen elérhető, ha jól tudom dokik is azzal csinálják, csak hát állítólag jobban roncsol és lassabb a gyógyulás. Nehéz döntés, bár az lányegesen megkönnyítette, hogy bébiknek gyakorlatilag senki nem fúrja a fülét itt tűvel, sok választásom igazából nem volt. Még megvárhattam volna, amíg hazamegyünk Magyarországra, és ott találni valamit, de egyrészt nem akartam annyit várni, mert a kisasszony már így is kiválóan ért a fülének gyűrögetéséhez, másrészt meg biztos jó a jet-laget fülfájással kombinálni...

Szóval felkerekedtünk, azzal az elhatározással, hogy meginterjúvolom a hölgyet (gondolom hölgy) a fülbevalós helyen: mennyi gyakorlata van, mit javasol, hogy megy ez. Odaérve persze mondanom sem kell, ideges voltam, mint a fene. De a kiscsaj (kiscsaj? velem egykorú... ) meglepően kedves volt, rengeteg bébinek csinálták már, ha 2 hónapos elmúlt, akkor oké, legutóbb szombaton volt egy bébi, majd megmutogatta a fülbevalókat. Megnyugtatott, hogy nem olyan szörnyű, így aztán vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, belevágunk. Kiválasztottunk egy rózsaszín kisvirágosat, a csaj meg elkezdte a készülődést. A fülbevalók, amivel lyukasztják, kis steril kapszulákban vannak, azt teszi a gépbe, ami gyakorlatilag olyan, mint egy tűzőgép. Most "belövi", kapunk tisztító folyadékot, amivel naponta 2x kell megtisztogatni meg megforgatni, majd 4 hét múlva vissza kell jöjjünk, és akkor kicserélik rendesre (ez, amivel belőtték, hegyes, és a hátrésze is különleges), 6 hét múlva meg kicserélhetjük másra is, ha akarjuk. 

Egy székre kellett leülni, Bumbi az ölemben, le kellett fognom a kezeit az egyik kezemmel, a fejét tartani a másikkal. Kábé 2 perc alatt megvolt az egész, és csak egy kicsit sírt. Mondanom sem kell, én remegtem, mint a nyárfalevél. Másnap egy kicsit nyűgösebb volt - feltételezem -  a fülbevaló miatt, így kapott egy kis fájdalomcsillapítót, de 2 nap alatt túl voltunk rajta. Most már azt gondolom, megcsinálhattuk volna sokkal hamarabb is, amikor még kisebb és még "tudatlanabb" volt, de így sem volt vészes. Örülök, hogy túl vagyunk rajta. 

Voltunk aztán a 4 hónapos ellenőrzésen is. Zazika 6 és fél kiló, 64 centi  - ha jól emlékszem -, és nagyjából minden oké. Mind a doki, mind a nővérek megjegyezték, hogy milyen erős, az ekkora bébik nem mindig szoktak ilyen jó erőben lenni. Kapott megint oltást mindkét kis combjába, meg azt a nyavalyás rotavírus szirupot is, bár lekopogom ezúttal sokkal egyszerűbben túl lettünk rajta. Ugyan volt egy pici hőemelkedése, de nem sok és hamar el is múlt. Kaptunk gyógyszert viszont a refluxra, mert a gyomorsav igencsak bántja a úgy tűnik a nyelőcsövét szegénykének. Minden babunak van refluxja, ez életkori sajátosság, de nem mindnek irritálja a nyelőcsövét. Valószínűleg emiatt voltak többek között az esti lefekvési nagy sírások, meg a hiszti az evések után. Magamat meg tejmentes diétára fogtam, hátha az is segít, meg a doki azt is javasolta, hogy elkezdhetünk neki esténként egy kis baba-rizspépet keverni anyatejbe, hadd tanulgassuk a kanállal evést meg így akkor elkezdhetjük a szilárd kaják bevezetését. 

Itt tartunk most. Eddig kétszer adtam neki kiskanálkával, elsőre nem annyira érdekelte, de tegnap már igen ügyesen eszegette nagy lelkesen. A tejmentes diéta eredményét kábé majd még egy hét múlva lehet majd már látni, a tehéntej-fehérje makacs jószág, kell neki vagy 2 hét, hogy ne legyen már megtalálható az anyatejben. A gyógyszer meg mintha elkezdett volna hatni, de tegnap óta sajna megint visszaestünk, nem tudom, hogy a hatása futott ki, vagy amiatt volt nyűgös, mert kimcsit ettem (kimcsi: koreai fermentált kelkáposzta, olyan mint a savanyú káposzta, csak kelkáposztából és csípősen), talán majd holnap meglátjuk. 

fülbevalós alvós

még mindig szeretünk a hordozóban lenni