Az a fránya utolsó centiméter

Egy centi, egy centi, csak annyi hiányzik. Igen bosszantó lehet. Pedig kitartóan próbálkozik folyamatosan. De valahogy még mindig nem az igazi. Az a fránya utolsó centi... Talán apja hajlékonyságát örökölte? Vagy csak még ügyesedni kéne? Megragadja, húzza, húzza, már közel, már majdnem...de... azokat az ízletesnek tűnő lábujjakat csak nem sikerül elég közel cibálni és a szájba gyömöszölni:-))))

Szóval ezzel tölti mostanában a pelenkázón az idejét. Eddig csak a kezét kellett mindig kiküzdeni a szájából, hogy a kis felsőt rá tudjam húzni, most már azon is küzdünk hogy "na engedd már el azt a tappancsot, csak amíg a ruckót rád adom".

A másik vicces dolog amit észrevettem, hogy a kisasszony egyértelműen felismeri a szoptatóspárnát. Ha éhes és nyüszizés van, és meglátja hogy anya felcsatolja a derekára a párnát nagyra kinyitja  a szemét -száját és nagy izgatottan kezd el csapdosni a kezével-lábával. Nagyon vicces. Meg az is, ha ilyenkor nem veszem fel rögtön és nem kezdem el megetetni, na hát akkor olyan kiabálás jön, hogy zeng a ház!

Elkezdett amúgy megint szépen kerekedni. Hétfőn mértük, 6 kiló 80 deka volt. Ez pont 30 deka hízás április 12 óta. nem tudom, hogy a gyógyszer hatott, vagy a tejmentes diéta, de most már evés közben sem sír annyit, meg mintha nem lenne annyira hascsikarós sem. Mondjuk tipikus, éppen mostanra kezdtek látszani az eredmények, a tejfehérjének ugyanis kábé kell 2-3 hét, mire teljesen kiürül, erre én kuka hát nem véletlen olyan kolbászt vettem a paprikáskrumpliba, amiben van sajt? Ráadásul csak azután jöttem rá, miután már én is jól bekajáltam belőle. No mindegy, azóta újrakezdtem. Meglátjuk.

Ma megint esik, ez úgy tűnik a hét témája, remélem hétvégére jön a jó idő. Nem is lenne rossz, mert kiscicám sorra növi ki a hosszú ujjú, hosszú ruháit, a fiók meg tele helyes rövid-ujjas rövidke cuccokkal, amit az idő miatt még most sem tudok ráadni.

Az egy dolog, amivel még mindig küzdünk, mint malac a jégen, az az alvás. Nappal úgy 3x le tudom tenni, el is alszik rendesen, alkalmanként 20 perctől - 1 óráig, de este aztán jön a küzdés. Még mindig csak rajtam hajlandó elaludni, fél-függőlegesen a kisszobai kanapén csücsülve, aztán ha leteszem, persze felébred mindig egy kicsit, és 50% az esély, hogy hajlandó vízszintesben elaludni. Jó esetben be a cumi a szájába (ha közben kipottyant), oldalra fordítja a kis fejét, kicsit mocorog, de aztán alszik. Rosszabb esetben, ahogy a hátára kerül, elkezd ficánkolni, rugdosni, kezeit csapkodni és sírni. Vagy ami új, hogy rendszeresen végtelen ciklusba futunk: START anya cumit nyom a szájba, szem becsuk, fej oldalra, anya megörül, hogy alvás lesz itt, erre kicsi kéz a cumis szájhoz, cumit megragad, kivesz, kéz ellendít oldalra, cumit elenged, sírás GOTO START. Egészen addig, amíg anya megunja és nyom egy reset gombot: gyerek ágyból kivesz, kanapén mellkason elaltatásos program újra indít az elejétől. Ha így folytatjuk meg lesz ez a gyerek ferberezve, csak meglátja. 

Ferber egy gyerekorvos, alvásszakértő, legendás Ferber-módszerét évek óta használják, sokan felhasználták saját módszerük kialakításához is, egyébként - lévén Boston az USA egyik orvosi kutatási központja - a csóka is amúgy bostoni. Szóval, ő azt mondja, hogy a gyerekeknek igenis meg kell tanulniuk maguktól elaludni és az éjjel közepén visszaaludni. Erre az egyetlen igazán működő módszer, ha az ember hagyja őket kvázi álomba sírni magukat. Gyakorlatilag. Persze nem ennyire drasztikus, de végül is igen, annyi a lényege a módszernek dióhéjban, hogy gyereknek kell egy fix ágybamenés idő, egy lefekvési folyamat rutin (pizsi, fürdés, mese stb) és kész. A rászoktatás meg úgy megy, hogy letesszük a bébit, kijövünk, sír, várunk, bemegyünk, beszélünk hozzá, kijövünk, sír, várunk egy kicsit többet, bemegyünk, beszélünk hozzá, kijövünk, sjr, várunk még egy kicsit többet, bemegyünk, beszélünk hozzá, kijövünk, sír, várunk annyit, mint az előbb (15 perc max asszem), és így tovább, amíg el nem alszik. Így megtanulja, hogy a sírással nem jut előre, illetve megtanul elaludni magétól állítólag. Állítólag a legelszántabb bébik sem sírnak 2 óránál többet az első 2 este, és állítólag a 3dik estétől drasztikusan csökken a sírás, és egy hét alatt a gyerek megtanul egy nyikkanás nélkül elaludni. Ennek a módszernek aztán vannak mindenféle változatai is. Ha nem javul a helyzet, akkor mindenképp kipróbáljuk azt hiszem. Még nem mertem belevágni, mert ha egyszer az ember eltökéli mellett magát, érdemes végigcsinálni, mert ha az első nap pl 1,5 óra sírás után kiveszi az ember a bébit, azzal csak azt tanítja meg neki, hogy érdemes jó sokáig sírni, előbb-utóbb eredménye lesz. Hát majd meglátjuk. 

A sötétítőfüggöny amúgy remekül működik, mondjuk Bumbi még mindig 6kor kel, de én sokkal jobban alszom:-)

Sok más nincs. Most épp még a kutyának horgolok most alvómatracot rossz régi felszabdalt pólókból, majd hozok képet ha kész talán. Most meg megyek megnézem a tegnapi Éden Hotelt amíg Bumbi még szundikál, tegnap este nem értem rá, remélem lejön rendesen, a piszok viasat oldaláról külföldre tetű-lassan jönnek a bitek...