zsiráfláb

Nohát, jövök gyorsan egy új bejegyzéssel, mert már régen írtam. Nagyon sok újdonság nincs velünk, illetve persze mindig van, csak az embernek nem jut ideje mindig írni. 

Bumbi éppen délelőtti szunyáját nyomja (ki tudja meddig), (eddig. nem baj, azért folytatom, addig csak ellesz a játszószőnyegén)

Megjött végre a jó idő, előszedhetjük a nyári ruhákat, éppen ideje, mert Zazika kezdi kinőni a télies cuccait. Nem árt, ha végre elővehetjük a rövid ujjú cuccokat, mielőtt azokat is kinövi. 

Egyebek iránt legyőztük a hiányzó egy centi távolságot, igen, már kiválóan be tudja tenni a nagylábujját is a szájába, és peluscserék alkalmával szívesen gyakorolja eme új tudományt - apja nagy örömére. 

A hétvégén farmra megyünk, Jacob kollégájáéknak van egy farmjuk valahol nyugat-Massachusetts-ben (tessék erre helyesírási tanácsot adni!), oda megyünk a hétvégén, zazistul, kutyástul, autóstul. Mosnom is kell ma, mert állnak a mosatlan ruha halmok a fürdőben, nem lesz holnap mit felvenni, ha nem vigyázok. 

Mircikémet lemértem a wiin a minap, több mint 7 kiló, nem csoda, ha én meg megint fogytam, ennyi edzés mellett :-)))), a sok gyerekcipeléstől meg harmadikra-lépcsőzéstől lassan olyan kigyúrt leszek, mint egy díjbirkózó. 

A lábujj-sikeren kívül a másik nagyobb dolog, hogy tuti jön a foga: a keze egész nap a szájában, vagy valami, akármi, tegnap már a zsiráfot is úgy rágcsálta, hogy lehetett hallani, ahogy a gumizsiráfláb csiszorog az ínyén, na meg folyik a nyála rendesen. A bogaras karikát is nagyon nagy koncentrálással szokta rágcsálni, igen szórakoztató nézni. 

Ez egyébként azt is jelenti, hogy eljutottunk végre abba a fázisba, hogy már aktívan játszik a játékaival, és ez azért is jó, mert végre az ember nem azon töri a fejét, hogy mivégre vette össze azt a sok kacatot, ha a gyerek rájuk se hederít. Szóval végre játszik: lehet új játékokat is venni. Éljen:-). Rájött arra is, hogy hogyan kell rugózni a rugózós székben, úgyhogy azóta be is szoktam kötni, ha épp nem figyelem sas szemekkel, hogy ki ne rugózza magát a nagy lendületében. Csináltam róla videót, mert nagyon vicces, fel is töltöm majd a picasára. 

A kutya is új fejlődési fokozathoz ért - kiválóan tud együtt vonyítani a gyerekkel. Na jó, vonyítani nem vonyít, de ha Zazi éppen igazán rákezdi a bömböléssel, egy idő után a kutya elkezd nyüszögni, közben meg szomorú-lemondó-'miért-nem-csinálsz-már-vele-valamit' szemekkel néz rám: "minek kellett ezt a hangos csomagot hazahozni: nem elég, hogy egy csomó színes-érdekes játéka van, amihez nem nyúlhatok hozzá, még meg sem nyalhatom, ráadásul fültépően hagos is". Szegény Dórci. 

A harmadik jelentősebb újdonság - illetve nem is újdonság, hiszen egy ideje már észrevettem - az pedig, hogy megjelent az idegenektől való idegenkedés. Ez azt jelenti, hogy ha valaki, aki nem én vagy nem a Jacob, egy kicsit hosszabban néz rá vagy rámosolyog, akkor hirtelen "lefagy" a mosoly a szájáról, jön az ijedt nézés, majd az éktelen sírás. Amíg ugye 2 hónapos kor körül megjelenik az ún. szociális mosoly, azaz a bébi visszamosolyog mindenkire, aki mosolyog rá, addig úgy olyan 7 hónapos kor körül megjelenik az idegenektől való félelem. Hát mi ezt egy kicsit hamarabb produkáljuk. Úgyhogy tessék rá számítani, majd ha jövünk júniusban, hogy lánykám a lelkes kedves közeledést fültépő sírással fogja viszonozni. Ne tessék személyes sértésnek venni, én szóltam előre. 

pizsis

tappancs-markolászós

indians-os szerkóban

fenway parkban

kabátos

Na lassan megyek, mert péntek van, már délután 3, és mosni is kéne és meg is ígértem Jacobnak, hogy rendbevágom a lakást. Majd jövő héten jelentkezünk, addig meg jó hétvégét mindenkinek!!