Fülbevaló

Megint eltelt 2-3 hét, megint itt vagyok nagy végre. Elég sok minden történt az elmúlt 2 hétben, gyorsan szemügyre is veszem őket. 

Először is, 2 hete szerdán, április 4-én nagy nehezen elhatároztam magam, hogy elmegyünk a Cambridgeside Galleria bevásárlóközpontba, és megnézem és meginterjúvolom azt az ékszeres helyet, amit a legtöbb anyuka ajánlott füllyukasztásra a fórumokon. Régóta filóztam már a füllyukasztáson, itt sajna nem divat a kórházban megcsináltatni, az anyukának kell majd a pár hónapos bébit magának elvinni. Sok gyerekorvosi rendelőben a doki is kilyukasztja állítólag, de amikor a mi dokinkat kérdeztem, a válasz, amit kaptam nem volt valami biztató: "Én nem csinálom - mondta - de dr. Tuli igen, éppen nemrég szerezte be a füllyukasztó készletet egy orvosi konferencián, és azóta már tud lyukasztani." Egyszóval nem túl gyakorlott - szűrtem le. Körbekérdeztem, körbeolvasgattam, és sokan a plázákban található helyeket ajánlották: rutinosak, sok tapasztalatuk van, és ráadásul valószínűleg a higiéniai dolgokat is betartják jó erősen - itt Amerikában mindenki rettenetesen fél a pereléstől, ami, lássuk be, elég gyakori. És egy per egy helynek sem tesz igazán jót. 

A nagy dilemma még az volt, hogy lyukasztógéppel vagy tűvel legyen kifúrva. A nagyokosok a tűt javasolják: kissebb sérülést okoz, állítólag jobban gyógyul, szebb, kevésbé fáj - viszont lassabb és kábé szinte senki nem csinálja, főleg fülre és főleg kisbabáknak. A lyukasztógép gyors, egyszerű és sok helyen elérhető, ha jól tudom dokik is azzal csinálják, csak hát állítólag jobban roncsol és lassabb a gyógyulás. Nehéz döntés, bár az lányegesen megkönnyítette, hogy bébiknek gyakorlatilag senki nem fúrja a fülét itt tűvel, sok választásom igazából nem volt. Még megvárhattam volna, amíg hazamegyünk Magyarországra, és ott találni valamit, de egyrészt nem akartam annyit várni, mert a kisasszony már így is kiválóan ért a fülének gyűrögetéséhez, másrészt meg biztos jó a jet-laget fülfájással kombinálni...

Szóval felkerekedtünk, azzal az elhatározással, hogy meginterjúvolom a hölgyet (gondolom hölgy) a fülbevalós helyen: mennyi gyakorlata van, mit javasol, hogy megy ez. Odaérve persze mondanom sem kell, ideges voltam, mint a fene. De a kiscsaj (kiscsaj? velem egykorú... ) meglepően kedves volt, rengeteg bébinek csinálták már, ha 2 hónapos elmúlt, akkor oké, legutóbb szombaton volt egy bébi, majd megmutogatta a fülbevalókat. Megnyugtatott, hogy nem olyan szörnyű, így aztán vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, belevágunk. Kiválasztottunk egy rózsaszín kisvirágosat, a csaj meg elkezdte a készülődést. A fülbevalók, amivel lyukasztják, kis steril kapszulákban vannak, azt teszi a gépbe, ami gyakorlatilag olyan, mint egy tűzőgép. Most "belövi", kapunk tisztító folyadékot, amivel naponta 2x kell megtisztogatni meg megforgatni, majd 4 hét múlva vissza kell jöjjünk, és akkor kicserélik rendesre (ez, amivel belőtték, hegyes, és a hátrésze is különleges), 6 hét múlva meg kicserélhetjük másra is, ha akarjuk. 

Egy székre kellett leülni, Bumbi az ölemben, le kellett fognom a kezeit az egyik kezemmel, a fejét tartani a másikkal. Kábé 2 perc alatt megvolt az egész, és csak egy kicsit sírt. Mondanom sem kell, én remegtem, mint a nyárfalevél. Másnap egy kicsit nyűgösebb volt - feltételezem -  a fülbevaló miatt, így kapott egy kis fájdalomcsillapítót, de 2 nap alatt túl voltunk rajta. Most már azt gondolom, megcsinálhattuk volna sokkal hamarabb is, amikor még kisebb és még "tudatlanabb" volt, de így sem volt vészes. Örülök, hogy túl vagyunk rajta. 

Voltunk aztán a 4 hónapos ellenőrzésen is. Zazika 6 és fél kiló, 64 centi  - ha jól emlékszem -, és nagyjából minden oké. Mind a doki, mind a nővérek megjegyezték, hogy milyen erős, az ekkora bébik nem mindig szoktak ilyen jó erőben lenni. Kapott megint oltást mindkét kis combjába, meg azt a nyavalyás rotavírus szirupot is, bár lekopogom ezúttal sokkal egyszerűbben túl lettünk rajta. Ugyan volt egy pici hőemelkedése, de nem sok és hamar el is múlt. Kaptunk gyógyszert viszont a refluxra, mert a gyomorsav igencsak bántja a úgy tűnik a nyelőcsövét szegénykének. Minden babunak van refluxja, ez életkori sajátosság, de nem mindnek irritálja a nyelőcsövét. Valószínűleg emiatt voltak többek között az esti lefekvési nagy sírások, meg a hiszti az evések után. Magamat meg tejmentes diétára fogtam, hátha az is segít, meg a doki azt is javasolta, hogy elkezdhetünk neki esténként egy kis baba-rizspépet keverni anyatejbe, hadd tanulgassuk a kanállal evést meg így akkor elkezdhetjük a szilárd kaják bevezetését. 

Itt tartunk most. Eddig kétszer adtam neki kiskanálkával, elsőre nem annyira érdekelte, de tegnap már igen ügyesen eszegette nagy lelkesen. A tejmentes diéta eredményét kábé majd még egy hét múlva lehet majd már látni, a tehéntej-fehérje makacs jószág, kell neki vagy 2 hét, hogy ne legyen már megtalálható az anyatejben. A gyógyszer meg mintha elkezdett volna hatni, de tegnap óta sajna megint visszaestünk, nem tudom, hogy a hatása futott ki, vagy amiatt volt nyűgös, mert kimcsit ettem (kimcsi: koreai fermentált kelkáposzta, olyan mint a savanyú káposzta, csak kelkáposztából és csípősen), talán majd holnap meglátjuk. 

fülbevalós alvós

még mindig szeretünk a hordozóban lenni

Itt a záprilis

Szóval, (szóvallal nem kezdünk mondatot. Vagy az a hátravonatkozik? Ésre? Érdekes kérdés ez amúgy, az emberbe belesulykolják ezt kiskorában az általános iskolai nyelvtan órán ezeket az aranyszabályokat, aztán meg kísérti egész életében. Írt erről a Vekerdy egyszer egy jó kis cikket, hogy milyen ostoba is, hogy a kisiskolásokba beleverik, hogy fiam, egész mondatokban beszélj, ne csak egy szavas válaszokat adj, közben meg a magyar nyelv olyan szép, hogy igenis léteznek benne egyszavas mondatok. Teljesek, épek, egész mondatok. No de ez csak egy mellékvágány, a cikket meg akinek kedve van, ássa elő a Nők Lapja archívumából.) írtam ugye, hogy kiszórtam egy jó pár szatyornyi ruhát a minap. Azt nem említettem viszont, hogy előtte mindent gondosan felpróbáltam. Mit mondjak, voltak meglepetések.

Az ember - hiába olvas utána, hiába mondanak neki ezt-azt - mégiscsak naivan áll neki a terhességnek, és ily módon a terhességgel együtt járó testi változásoknak. Hiszen van, amit az ember tud előre, mint például hogy megnő az ember hasa, ez nem kérdéses, és az sem, hogy jó pár kiló is felmegy jó esetben az emberre - zsír formájában. Ha eléggé tájékozott, még azt is tudhatja, hogy megnőhet a keze és a lába is, és a növekedési hormonok miatt az orra és a füle is. Arra számítottam tehát, hogy a régi ruháimat majd derékban nem tudom begombolni, vagy hogy az extra súly miatt combban majd szűkek lesznek, ám azt álmomban sem gondoltam volna, hogy bordában fogom "kihízni" a legtöbbjüket. de tényleg, majd' a szívem szakadt meg, amikor az egyetlen egyszer hordott gyönyörű sötétlila ruhám egyszerűen nem ért be a bordáimnál.

Mert hiába olvassa, hogy a testarányai is teljesen megváltozhatnak, átalakulhatnak, de valahogy a csontokra az ember úgy gondol, hogy azok állandóak, fixek, és nem tudnak csak úgy megváltozni. Pedig a terhesség, amilyen egy különleges dolog, bizony a csontokat is megváltoztatja. A hormonok valamennyire felpuhítják a csontokat, nemcsak azért, hogy a bébi feje kiférjen a csípőcsontok között, hanem hogy például a hasból a felfelé kiszorított belső szervek elférjenek. Megnőtt a bordáim körmérete tehát, és észre sem vettem.

Így aztán fájó szívvel kénytelen voltam elpakolni megannyi ruhácskámat.

Persze volt, amitől nem volt könnyű megszabadulni, volt amitől nem is tudtam. Így aztán a 'kidobni' és 'elajándékozni' kupac mellett lett aztán egy 'talán egyszer mégiscsak jó lesz rám', illetve egy 'Zazikának majd jó lesz' kupac is. Bizony, bizony, ezt is megértük. És milyen jó is, hogy van már egy kislányom. Mert amilyen fájó szívvel pakoltam el egyetemista koromból sejhajig sem érő farmer miniszoknyáimat, olyna vicces volt belegondolni, hogy majd egyszer a Zazinak jó lesz, hehe, még ha nem is fogja hordani, hát érdekességnek. Meg eltettem egy-két nyomott pólócskámat is, hátha majd egyszer vicces lesz előásni. Én például mit nem adtam volna néhány jó minőségű retro cuccért korábban. És ott van az a kis fekete rövidgatyám is, na nem gondolom, hogy azt majd hordani fogja, de kiváló bizonyíték lesz arra, hogy "látod, anyád ilyen vékonyka is volt egyszer régen". Hja igen, öregszünk. 

Zazi babám meg amúgy egyre erősebb, nagyon édi látni, ahogy már teljesen ki tudja magát nyomni hasonfekvésben, és most már egyre kevesebbet sír hason, mégpedig azért, mert vagy felemelt fejjel nézeget (úgy kábé 10-15 másodpercig), vagy ha megunja, pikk-pakk átfordul hanyatt. Videóra is vettem, majd elteszem a picasára. (azt meg tessék jótékonyan elnézni nekem, hogy a videón a háttérben nem bírom a röhögést visszatartani). Nagyon kis okos, és már jó messzire is ellát és elnézeget. A múltkor is porszívóztam, őt meg hurcoltam magammal szobáról szobára az autósülésben, és így aztán nem sírt (annyit), hanem nézte nagy érdeklődve, hogy anya mit csinál. És mintha hallgatna is a nevére, de ebben nem vagyok teljesen biztos.

Lassan majd megkezdjük az alvástréninget is, mégpedig megtanítani, hogy magától elaludjon, mindenféle cumi, ringatás, popsirázás stb nélkül. Fel is tankoltam a könyvtárban, van nálam most 4 különböző könyv a témában, van mit feldolgozni. Valószínűleg meg kell, hogy várjuk vele azt, hogy túl legyünk az oltásokon, meg ha jól emlékszem, amúgy is 5 hónapos kortól javasolja az egyik könyv.

Mi van még. Jacobnak vettünk egy klassz bicót a hétvégén, a bébi mellett már nem nagyon jut ideje lejárni az edzőterembe, a bicikli meg amúgy is jó a térde miatt. A héten várjuk, hogy megjöjjön a neten rendelt bicózár, táska satöbbi, és lehet a jövő héten már azzal teker munkába. Megjött a netről rendelt csomagom is, igen, kantáros farmerszoknya a bumbinak, hogy hasznos-e? nem gondolnám, de anyának is jár egy kis élvezet. Szerencsére Zazi jól viseli, amikor öltöztetem, ha megyünk valahova, van hogy 4x is ruhát cserélek rajta, mire tetszik az összkép, és mindig nagyon édesen türelmesen viseli. 

A hétvégén húsvét, anyós jön látogatni 2 napra (de ennek az ünnepi megszállásos trendnek nagyon hamar véget kell, hogy vessünk:-) ), most meg azon filózok, el kéne vinnem a kiscsajt fület lyukasztani. Jövő hét csütörtökön 4 hónapos nagyszerviz, oltás is lesz, jó lenne, ha addigra begyógyulna. Vagy lehet inkább akkor viszem, ha már úgyis nyűgös lesz 3 napig, akkor legalább essünk túl mindenen egy füst alatt. Még majd kitalálom. 

Március vége

Nna, hát a márciusnak már majdnem vége. Zazika betöltötte a héten a ..., hm..., hogy is? Szóval a 15 hetet. Lássuk csak, mi történt az elmúlt két hétben. 

Éppen most egy kicsi megfázással küzdünk, szerencsére nem nagyon komoly, de azért folyik az orra meg nyűgösebb is, mint szokott. Tegnap este előszedtem a bébi-tylanolt is, ez gyakorlatilag acetaminofen bébiknek, mert azt gyanítottam, fáj a füle. A doki kedden azt mondta a telefonba, hogy a megfázástól be lehet dugulva a füle is, ami elég fura meg kellemetlen érzés lehet, emiatt is piszkálhatja állandóan a fülét/arcát, és ha nagyon kényelmetlen neki, adjak neki egy kicsit, hátha jobban lesz. Szerencsére - lekopogom - láza nincs, úgyhogy remélem hamar rendbe jön majd. 

A héten tavaszi nagytakarításba is kezdtem, igaz, így a bébivel elég kis lépésekben megy. De azért haladok. Összegyűlt egy jó zsák ruha, amit majd el akarok vinni a vöröskereszthez (vagy valami hasonló helyre), meg kidobáltam egy csomó mindent. Megérkezett a porszívófej is, amit rendeltem, ezzel végre rendes hagyományos porszívóvá alakul át az amerikai típusú álló porszívóm, ami ugyan kényelmes és gyors, de a kutyaszőrhöz nem mindig elég erős. És az ágy alatti résszel sem lehet vele rendesen megbirkózni. 

Emellett meg átköltöztünk, mégpedig a Zazika a kiságyban hadművelet részeként. Mivel a kisasszony elég erős akaratú, így úgy tűnt, ha csak egyik napról a másikra a szokásos hálószobai kiskosárból a babaszobai kiságyba költöztetem át, akkor abból tuti nem lesz alvás, mint ahogy a nappali szundikból sem lett semmi az elején. Most már azért le-leteszem nappal is a kiságyban, és elalszik, ma már egy jó 10 percig is el-elnézegetett a kiságyban is, haladunk. Szóval én átköltöztem a bébiszobába, Jacob vissza a hálószobánkba, a Bumbi meg a kiságyban alszik már - egyelőre még a mózesben. De már ideje lesz, hogy kiköltözzön, mert lassan már nem fér el benne rendesen. 

Clevelandről meg a repülésről még mindig nem írtam, ejnye, de ami késik nem (mindig) múlik, szóval majd az is jön. Ezen kívül nagyobb hír nincs, azon kívül, hogy elromlott a nyomtatónk (de már úton a másik), végre ezer év óta először tökfőzeléket főztem fasírttal, és holnap meg kéne csinálnom a második adag juhtúrós pogit is a Clevelandben vett juhtúróból. De lehet inkább valami juhtúróval töltöttet csinálok. 

A héten megint lehűlt az idő, olyan 5-10 fok van, ami márciushoz nem rossz, de ahhoz képest, hogy múlt héten 28 fok volt és rövidgatyás idő, ez elég pocséknak tűnik. De talán már tényleg végleg itt a tavasz, és innentől már csak egyre melegebb lesz. 

 

Zárásul meg még egy-két kép gyorsan. 

Szundi a babakocsiban

Ketten a játszószőnyegen

Kukucs

 

Hello péntek

Na, itten vagyunk kérem szépen, jelentkezem végre, mert minden próbálkozás ellenére is eltelt vagy jó 2 hét amióta utoljára írtam. Tegnap meg ma magunk vagyunk a Bumbikkal, Jacob üzleti úton van Chicagóban, de ma este már jön haza szerencsére. Úgyhogy tegnap megtapasztalhattam, hogy milyen lehet az egyedülálló szülőknek (jó pocsék). Estére ugyanis még a legnagyobb birkatürelemmel megáldott ember is elfárad, és hát bizony ilyenkor derül ki, milyen jó is, hogy este a folyamatos ráfigyelést és foglalkozást igénylő bébit apja kezébe tudjam nyomni, "tessék, itt a lyányod, foglalkozzál vele egy kicsit". A zuhanyozást is úgy kellett időzíteni, hogy evés utánra essen, akkor ugyanis elvan egy kicsit magában is a hintájában, elnézegeti-elpüfölgeti a játékait egy jó 20 percig is akár. 

Most meg itthon vagyunk, kint meg most kezdett az eső esni, áldom az eszem, hogy a kutyát még időben levittük sétálni. Mi is történt még a héten? 

Talán a "legjelentősebb", hogy tegnap először hallottam Zazi babámat nevetni, olyan igazi rötyögőset. Eddig is mosolygott sokat, meg gagyogott is, de kacarászni még nem kacarászott, ez tegnap először történt meg, igen édes volt. :-)) A héten voltunk vásárolni is, vettem magamnak egy ruhácskát (persze csak olyat, amiből az ember a cicit könnyen ki tudja ficcenteni), vettem végre egy vajtartót (ipari mennyiségű vaj fogy nálunk többek között nekem köszönhetően, és utáltam már, hogy a csomagolópapírja mindig szétszakad), így most már szépen kulturáltan lehet a vajat fogyasztani. Tegnap megvolt az első kocsiban-etetés is, kisbarátnémmel találkoztam ebédre, aztán mi még utána még bementünk az egyik közeli boltba, ahol is a pénztárnál már igencsak nagy ordítást rendezett Zazi  kisasszony (persze nyilván olyankor, amikor ezren álltak sorba a pénztárnál), egy idő után mindenki minket nézett. Én meg igyekeztem egy buddha nyugalmával ringatni az üvöltő gyereket. Arra gondoltam, feleslegesen stresszelem magam, akinek nincs gyereke, az úgyse érti, akinek meg van, az meg úgyis tudja milyen amikor a bébi "köztéren" rí. Éhes volt már, és ilyenkor nincs az a cumi/gügyögés/ringatás, ami elhallgattatja. Korábban ilyenkor szélsebesen hazarohantunk, de egyrészt mivel múlt csütörtökön varrtam egy csinos kis cicitakaró rongyot (és ez jót tett az önbizalmamnak), másrészt meg arra gondoltam, hát használjuk már ki, hogy kétlábon járó non-stop gyorsétterem vagyok a gyereknek, így aztán befészkeltük magunkat a parkolóban álló kocsink anyósülésére, és ahogy kell meguzsonnáztunk. (én a frissen vásárolt vajaskekszet, bumbi meg a szokásos tejciét). 

Nem ez volt ám az első, hogy "nyilvános helyen" szoptattam, bár az első, hogy kocsiban. Nem is szórakoztam a cicitakaróval. Múlt héten nyílt rá alkalom a reptéren, de majd erről is írok. 

Közben meg fel-fel kell, hogy keljek, mert a Bumbika ébredezik, és kiköpi meg majd kéri a cumiját újra meg újra. Csak magamat hibáztathatom persze, mert aludt, kellett nekem megpiszkálnom. Ez amúgy vicces dolog, még korábban amikor arról hallottam, hogy vannak bizonyos túlaggódós anyák, akik a szépen alvó csecsemőt képesek felébreszteni, hogy lássák, lélegzik-e még, arra gondoltam, hogy ez mekkora ostobaság, én sosem leszek ilyen paranoid. Ja persze. Dehogynem. A fene gondolta, hogy egy békésen mélyen alvó, bebugyolált (tehát nem látod a mellkasát, hogy mozog-e) csecsemőről egyenesen lehetetlen megállapítani (legalábbis biztosan), hogy él-e vagy sem, így muszáj egy kicsit a nyakát az ujjunkkal megbirizgálni, vagy a kis nyakához a ruha alá dugni az ujjunkat, hogy csak éppen megmoccanjon. Csak nem tudom minek lepődök meg, hogy a bébi ezt nem mindig értékeli. Szóval paranoid lettem én is, de igyekszem a hormonokra fogni. Őrült dolog ez egyébként, tényleg sosem gondoltam volna, de az ember agya eléggé átalakul. Az egyik sokkolóan meglepő új tulajdonságom például, hogy bármelyik t időpillanatban 5 másodpercen belül azonosítani tudok 10+x számú veszély és sérülési lehetőséget, ami ott abban az adott helyen és pillanatban a bébit potenciálisan fenyegeti. Szóval most már belátom, az aggódás ellen nem lehet mit tenni, valószínűleg genetikailag van kódolva.

Ma egyébként elég jók vagyunk, délelőtt fél 11 van, és már sétáltunk, reggeliztünk, mindkét bumbi is evett, és az is kivételesen eszembe jutott, hogy Jacob kenyérkovász-kultúráját is megetessem. Igen, saját sourdough-bread starter kultúránk van, egy vermonti (vagy maine-i?) kenyér és lisztgyár saját élesztőgombája. Ez olyasmi, mint annak idején ha emlékeztek a barátságsüti volt, hehe, vagy a kefírgomba. Élő cucc, amit időnként etetni kell. Ezt például naponta víz és liszt keverékével. Tegnap reggel például elfelejtettem, és csak este kapott enni, remélem nem purcantottam ki. (bár ha arra gondolok - igen gusztustalan vagyok -  hogy például az élesztőgomba-fertőzést milyen marha nehéz kiirtani és kikúrálni, hát meglepődnék, ha ezt az élesztőtenyészetet meg ilyen könnyen ki lehetne dögleszteni). Szerencsére van egy másik adag a hűtőben (ha a hűtőben tartjuk, nem kell  ilyen gyakran etetni). A kultúra javára legyen mondva, Jacob isteni kenyeret tud sütni, talált egy receptet, amit követve teljesen pont olyan klassz kenyér készül itthon is, mint amit a profi pékségekben vesz az ember, ropogós-ruganyos-lyukacsos - majd csatolok képet (az ízét-állagát meg tessék hozzáképzelni).

Ja a héten szervizben is voltunk, a kocsit vittük a szokásos kötelezőre (ja és most jut eszembe, ott is ettünk a váróban. Na nem ez az új perverzióm, hogy minél bizarrabb helyeken szoptassak, csak nehéz kikerülni, ha az ember babája még 3-4 óránként eszik. Mentségünkre szolgáljon, hogy senki nem volt a váró azon foteles részénél, és háttal ülve a szalonnak amúgy sem látott senki, és az új rongyikánkat is használtuk. Meg amúgy is, itt törvény mondja, hogy a nők legálisan tehetik közszemlére a cicijüket minden államban, ha a bébijüket etetik, és nyilván persze tök természetes a dolog, csak azért mégis az emberbe ugye bele van nevelve, hogy ugye az illendőség, meg a szemérem, pedig hát tényleg, mekkora hülyeség is ez. Ha mindig csak itthon etetné az ember a bébijét, sosem tudna sehova sem menni.)

A cicitakaró egyébként nagy találmány, és eléggé egyszerű. A neten olyan jó 25-30 dollártól árulják, pedig csak egy darab rongy. Az akciós méteráruban vett könnyű kis szőtt pamutból még az extrán vett fűzőmerevítővel együtt is kábé max 8 dollárba kerülhetett az egész, így hogy magam varrtam. Egy nagy elfektetett téglalapot kell elképzelni, a felső hosszabb oldalának közepén egy olyan 30 centinyi merevítő alkotja a "lesőnyílást", a merevítő két szélénél meg egy pánt megy körbe a nyak köré. Ilyen.

Találtunk aztán két bébiruha turit is, igen megörültem neki, mert rá kellett jönnöm, a Zazinak nincsen igazából amolyan helyesebb kimenős ruckója. Ezek a rugdalózók édesek, de mégsem annyira prezentábilisak (ez létező szó vagy én találtam ki? ), meg aztán a jó idő is jön, így igen melegek is. Szerencsére kaptam kis helyes kord meg farmer kantáros nacit, meg kis napozót is. Komolyan mondom, édesebb cuccok voltak ott, mint amit újonnan lehet a boltban kapni, ráadásul tényleg potom áron. Tök ostobaság amúgy, most már a tavaszi-nyári cuccokat lehet a boltokban kapni, és amíg a kisfiú cuccok (ami nem rugdalózó) mind édes kis kantáros nacik, overallok meg kis mellényes pólócskák, addig a kislány cuccok (ami nem rugdalózó), az mind csak kis ruhácska bugyival. Én nem tudom, hogy hogy gondolják, aki próbált már 3 hónapost ruhácskában húzgálni, hát kész bénázás az egész, felcsúszik, begyűrődik, nincs ezeknek a ruhagyártóknak egy csepp esze sem. Amikor majd már szaladgálnak, akkor okés, hogy kisruha, de előtte? Szóval így kénytelenek vagyunk fiús cuccot hordani. De tessék megnézni, így rózsaszín hellokitty-s body-val (nem látszik) nem is olyan fiús, igaz?

"Ájfón"

Ma letöltöttem a telefonomra a blogger alkalmazást, aminek segítségével a telefonomról is tudok egyszerűen bejegyzést írni. Ezt is már azzal írom próbaképp, az ágyból, az éjjel kellős közepén - éljen a négy óránkénti etetés. De remélhetőleg így majd még többet fogok tudni írni. Hurrá.
Minden további helyett most inkább megyünk aludni, de hamarosan jelentkezem még.

Oltás után

Írok gyorsan, mielőtt a mai bejegyzés is elmaradna. Hiszen már megint több, mint egy hét telt el az utóbbi bejegyzés óta. Ami újság történt azóta: 

Hát ez a rotavírus szirup vakcina, ez bizony egy nyavalyás dolog. legalábbis meggyőződésem, hogy ez volt a leggonoszabb az összes közül. Szegény Kisbumbi elég hascsikarós volt tőle egy jó pár napig, a múlt héten volt egy-két kellemetlen napunk emiatt. Ráadásul ha a hasmars nem lett volna elég, szegénynek még jó kis refluxsza is lett tőle, de talán már ez is múlni látszik. Nem is értem, miért jó hogy szegény kéthónaposokat ilyen hamar ilyen sok szerrel oltják. 

Amúgy Zazika nagyon kis okos már. Most már le tudom tenni a hintába, és egy 10-15 percig elvan azzal, hogy nézegeti a játékait, ez újdonság, mert régebben egyáltalán nem érdekelte. A kezét is lassan kezdi megtanulni, persze még nem jött rá teljesen, mire való, de a cumit már kiválóan meg tudja fogni és kirántani a szájából, de mivel a precíziós mozgás és irányítás még nem megy, a visszatétel már nem megy ilyen zökkenőmentesen, mert a cumi vagy elfordul, vagy a szája mellé megy, vagy leesik, és ilyenkor jön a sírás. De érdekes, mert láttam már hogy próbálja a kiesett cumit valahogy a kezével visszakanalazni, de persze ez ritkán sikerül. 

A másik dolog, aminek örülünk, hogy végre alszik úgy is, hogy balra van fordítva a feje. A jobb oldalt még mindig jobban szereti, egy ideig aggódtam is, hogy sokszor csak arra fordította a fejét. Nem volt annyira vészes, mert arra rájöttünk, hogy tudja balra is fordítani, csak általában nem akarja. Azért mi még szerencsére egy kicsit okosabbak vagyunk nála, a trükk bevált: a kiskosarát megfordítottuk az ágyban, hogy ha anya felé akar fordulni, akkor kénytelen legyen balra nézni. A fene gondolta, hogy ennyire motiváló vagyok: a trükk meglepően működött. Most már legtöbbször balra fordított fejjel alszik.

Elkezdtünk gondolkodni azon is, hogy mikor és milyen napirendet vezessünk be, lassan majd ahogy nagyobbacska lesz, az is kellene. Most még csak úszunk az árral, amikor megéhezik, eszik, amikor elalszik, alszik, este is velünk van amíg mi nem megyünk aludni, de lassan majd be akarunk vezetni neki egy kiszámítható lefekvési rutint, állítólag az jót tesz a gyerekeknek. Persze ezt majd csak akkor fogom bevezetni, ha majd már végre a kiságyában alszik. Van egy tippem, kinek lesz ez az átmenet nehezebb :-). Annyira megszoktam már, hogy ott van mellettem éjjel, nem egyszerű hozzászokni a gondolathoz, hogy egy másik szobában fog aludni... jájj. Persze úgy jobb lesz majd mindenkinek hosszú távon, de ki gondolta, hogy ez ennyire nehéz szegény anyukáknak...

Zárásul még egy két kép: 

Hordozóban

Igen szeret rágcsálni, és most már szinte állandóan folyik a nyála. Remélem a foga még nem jön egy-két hónapig

A feketében a feje sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkora:-)

In medias res

Elkezdem, mert valahol el kell kezdeni (vagyis újra kell kezdeni). És ha várnék addig, amíg szép stílusosan  az elejétől kezdve mesélném el a dolgokat, hát sose lenne a blogírásból igazából semmi sem. Úgyhogy a közepén kezdem. Szóval. 

Ma reggel a dokinál indítottunk, 2 hónapos nagyszervizzel. Igen, Zazikám már 2 hónapos, igazi nagylány. Anyai aggodalmaimat megcáfolva szépen növöget (kopp-kopp), már 59 centi és 5 kiló 20 deka! Nem csoda, hogy majd' leszakad a karom, miközben az autósülésben cipelem föl és le a lépcsőn. Ma oltásokat is kapott, méghozzá hármat, meg egy szirupot, ami a rotavírus ellen véd. Nagyon jól viselte, egy kis sírás azért volt, de hamar megnyugodott. Utána jutalmul (leginkább nekem jutalmul, hehe) elmentünk egyet vásárolni, vettünk néhány helyes leárazott hosszú ujjú bodyt, mert ami 4 darab van, az időnként kevés, a reggeli vulkánszerű kakikitöréseknek köszönhetően. (pedig már vettem egy számmal nagyobb pelust is éjjelre, hátha így nem kell majd minden hajnalban ruckót cserélni, de hiába...)

A legnagyobb izomba, tehát a kis combjába adták, egyikbe kettőt, a másikba meg egyet. Előtte még lemérték, milyen hosszú (23 és 1/4 col), mennyit nyom (11 font 8 uncia), és mekkora a fej körmérete (39cm) (vicces, ezt bezzeg centiméterben mérik). Szóval, 5 kiló 20 deka, és 59 centi. 
Nem tudom otthon hogy megy ez, itt egészen érdekesen vezetik. Van az orvosnak pár formanyomtatványa, grafikonja, amiken a kor függvényében látható a gyerekek átlag magassága és súlya. Tehát bejelölik a mért súlyt például az adott korhoz, és a grafikon megmutatja, hogy ez a súly az átlaghoz képest hol helyezkedik el. Zazi magasságra a 90-92%-hoz tartozik, tehát magasabb, mint a 2 hónapos lány bébik 90%-a, a testsúlya pedig a 70-75 percentilisben van (tehát nehezebb, mint a 2 hónapos lány bébik 70%-a, 30% a lánybébiknek pedig nehezebb nála). Érdekes.

Ami pedig még érdekes, hogy itt az USÁ-ban nem oltanak tbc ellen, amit úgy tudom otthon még mindig mindenki megkap. Viszont hepatitis B ellen meg rögtön már születéskor oltanak. A mostani kombóban mindenféle jó volt, a klasszikus mix: szamárköhögés, gyermekbénulás, torokgyík; ehhez jön még a tetanusz és a második hepatitis B oltás, a szirup pedig a rotavírus ellen van. Ez utóbbi állítólag a vezető ok, amiért a kisbabák és kisgyerekek kórházba kerülnek kiszáradással, a rota vírus ugyanis erős hasmenést okoz, és állítólag az USÁban a gyerekek nagy része 5 éves koráig átesik (átesett) a fertőzésen. Meg még valami baktérium ellen is volt valami a mixben, ami agyhártyagyulladást (is) okozhat. 

Ha még nem lenne ebből egyértelmű (és valaki esetleg nem tudná), decemberben egy új kis taggal bővült a családunk kicsi lányunk személyében. Azóta babázunk lelkesen, és ez az ok, ami miatt újra kezdem a blogírást. Hiszen az egy dolog, hogy magamról nem jelentek gyakran, ejnye, de nem nagy ügy. Viszont a nagyszülőket megfosztani az unokájukkal kapcsolatos történésektől, az bizony igazán nem lenne szép dolog. 
Végezetül még egy kép is: 

Fürdés után