Írok már, mert nagyon régen nem jelentkeztem.
Az előbb leírtam, hogy nem történik semmi említésre méltó, de aztán rögtön jöttek a kivételek, hogy azon kívül, hogy ez, meg az, meg amaz, úgyhogy gyorsan ki is töröltem. Azért mégiscsak valamivel eltöltjük az időnket errefelé.
Jacob leginkább azzal, hogy éjjel-nappal dolgozik. Na jó, nem éjjel-nappal, de legalábbis nagyon sokat. Reggel általában 6 körül kel, vagy elmegy futni/edzeni vagy kutyát sétáltatni, (ilyenkor szoktak is nekem reggelit hozni) vagy ha nem, akkor ha itthonról dolgozik, akkor reggel 7-kor már a gépe előtt ül. Nekem kb. 7-7.30 között sikerül magam valahogy kivakarni az ágyból, mentségemre szolgáljon, hogy ellentétben Jacobbal én nem vagyok pacsirta típus, délelőtt 9-10-ig csak úgy hozzávetőlegesen vagyok ébren. Aztán van, hogy én sétáltatom a kutyát reggel, ha Jacobnak pl. telefonkonferenciája van, vagy van, hogy elviszem kocsival a kórházba (ahol a labor van, ahol dolgozik), ha éppen rossz idő van és esik, vagy csak úgy. Mivel 8ra kell oda mennie, ezért kocsival általában gyorsabb, parkolni viszont szinte lehetetlenség arrafelé, így egyszerűbb. Meg nincs is messze. Szóval, így telnek a napjaink, a kutya napközben tehát az én gondomra van bízva, séta, játék, kaja, ilyesmik.
Megérkezett a legutolsó hiányzó bútordarabunk is, mégpedig a kanapé, amit hetekkel-hónapokkal előbb megrendeltünk. Nagyon szép, fekete, ráadásul igazán jópofa módon Bauhaus a márkája, majd teszek fel képet róla a picasára. És nagyon jól mutat a színes szőnyeggel, aminek idő közben kiderült, a normális szőnyeg szolgáltatásokon kívül sok egyéb más funkciója is van.
Nemcsak járni, ülni, heverészni lehet rajta, hanem kimondottan alkalmas tornaszőnyegnek - a kutya számára. Naponta legalább háromszor hason végigkúszik rajta hosszan elnyújtózva, körbeforog, hempereg. Szerintem meg van róla győződve, hogy kifejezetten neki vettük ezt az óriási kutyaágyat, és rendszeresen dolgozik rajta, hogy minden egyes kockát szép egyenletesen beterítsen fehér kutyaszőrrel. Ez általában egy hét alatt sikerül is neki. Azóta a porszívó a legjobb barátom.
De nem csak a szőnyeget imádja a piszok, hanem bizony az új kanapét is. Csak az a probléma, hogy nem csak távolról. És nem csak úgy véletlenül megy fel a kis dög szundítani, mert nem tudja, hogy nem szabad, hanem szándékosan, egészen pontosan tudatában annak, hogy tilosban jár.
Amikor először felugrott, leszidtuk, így nem is ment fel többet. Amíg otthon voltunk. Majd egyszer csak jövök haza, kutya ahogy szokott, az ajtóban vár. Az tűnt fel, hogy a kanapé tiszta kutya szőr volt, odanyúlok, még meleg. Na, hát kapott is rögtön egy alapos szidást. Meg is lett az eredménye. Legközelebb nem jött elém az ajtóba:-)
Jövök haza, kutya hasal a szőnyegen ártatlanul. Lépek a kanapéhoz, meleg, leszidom. Elsunnyog.
Ekkor már azt hittem, hogy megtanulta, hogy úgyis rájövök, hogy ott aludt. Kicsit aggódtam, hogy talán nem érti meg, hogy mi az amit nem szabad csinálnia, de a legutóbbi alkalommal rá kellett jönnöm, hogy a piszok pontosan tudja, hogy mit szabad és mit nem, és szánt szándékkal szegi meg a szabályokat.
Következő alkalommal jövök haza, kutya nem jön elém (nem meglepő, mostanában nem szokott, lehet házisárkány vagyok?), megyek beljebb, látom, a kutya szépen az ágyában fekszik a hálószobában, ahol szokott általában, ha itthon vagyunk. Már majdnem meg is dicsértem, amikor bevillant, hogy egy gyors kanapé ellenőrzést megejtek. Odanyúlok, döbbenek: meleg. A kis mocsok, ott aludt fent, amikor hallotta, hogy jövök, nemcsak hogy leugrott, hanem gyorsan átszaladt a másik szobába, azt tettetve, hogy egész végig ott feküdt. Csak az a baj, hogy nehéz ilyenkor megállni a röhögést.
De kitaláltam a tutit, rajta fogjuk kapni. Már kiterveltem az egészet. Kimegyünk a lakásból, Jacob az ajtóban marad, én lemegyek a lépcsőn, hogy a kutya hallja, hogy elmentünk. Én lenn várok, míg Jacob meg néma csöndben az ajtó előtt. Majd egy pár perc múlva hirtelen beront a lakásba, hogy ne legyen ideje a kutyának elrejtőzni, és majd jól tetten éri. Legalábbis tervben. Remélem beválik, majd beszámolok róla.
Ma egyébként megint elég hideg van, hihetetlen, mennyire változékony tud lenni itt az idő. Egyik nap 20 fok van, másnap 3, ha szakad az eső, az nem zárja ki, hogy egy óra múlva ne ragyogjon a nap. De a környék nagyon szép most, már majdnem minden zöld és csupa rózsaszín vagy fehér virág.
Hétvégén meg kirándulni voltunk. Illetve önkénteskedni. Jacobbal tagok vagyunk a Massachusettsi Audubon társaságnak, ez egy természetvédelmi non-profit egyesület. Parkokat, természetvédelmi központokat tartanak fent, főleg madarakkal, de egyéb élőlényekkel is foglalkoznak. Egy pár hete voltunk az egyik kis parkban, nagyon jópofa, tóraösvények, hód-tavacskák, erdők vannak benne. Most hétvégén pedig lehetett jelentkezni egy kis önkéntes munkára délelőtt. Fel is iratkoztunk, így a szombat délelőttünket másik kb. 40 emberrel együtt lenyesett faágak összegyűjtésével és a gyűjtőhelyre vonszolásával töltöttük ebben a parkban. Jópofa volt, nem volt nehéz, szép idő is volt, élveztük a szabadban munkálkodást. A liget egyébként nagyon szép, kicsit korábban érkeztünk és jártunk egyet, láttam igazi vadpulykát, amiből elég sok van errefelé (otthon nem honos), meg láttam csíkosmókust is (nagyon édes, ő sem lakik Európában). (Viszont megtudtam, hogy az amerikaiaknak meg nincs sünijük, érdekes. Csak sül van, meg mosómedve. Olyat vadon még nem láttam itt, pedig állítólag van sok.)
Névnapomra Jacob sütött nekem nagyon finom rebarbara-eper pitét, még van belőle, bár nem sok. És kaptam egy szép csokor rózsát is, amit váza híján egy sörös demizsonban helyeztem el. Szerintem jól néz ki.
Más igazán nem történt mostanában, bár tudom tartozom még a Japán, a Florida meg a Kalifornia beszámolóval. Jól vagyunk, igyekszünk egészségesen élni, például sokat főzök, főleg sok zöldséget. így nem csak azt tudjuk pontosan, hogy mit eszünk, hanem talán egészségesebb is. Tegnap sütőtök-spenót volt kecskesajttal összerakva, holnap csirkemell lesz édesburgonyával, ma estére brokkolis-sonkás quiche ("kis") van tervben.
No, hát ennyi van velünk, a kutya-rajtaütésről meg majd beszámolok!
