November 1

Itt vagyunk, kérem szépen, elment a nagy vihar szerencsére nagyobb esemény nélkül. Most meg aztán megint készülődünk, vasárnap indulunk Arizonába egy hétre. Jacob egy konferencián fog előadni Tucsonba, és ha már olyan délre megyünk, akkor már megnézzük a sivatagot is, és mivel én még nem láttam, a Grand Kanyont is. Egy teljes hétre megyünk, úgyhogy majd jól át kell gondolni, mit viszünk. Lehet pl hogy pelenkát ott kéne venni, hogy ne kelljen egy egész százas csomagot bepakolnom. Na majd meglátjuk. 

Szerencsére jó meleg lesz, úgyhogy sok vastag ruhát nem kell vinnünk. Csak majd a Grand kanyonnál lesz hűvös, de az csak egy-két nap, amúgy meg lesz a jó kis 30 fok. Nyamm. 

Ami a kisasszonyt illeti, a legnagyobb újdonság, hogy végre kint van a felső 2 foga is, a jobb oldali okt 11-én bújt ki, a bal felső meg talán tegnap, és jön mellette a bal felső második is. Lépni még nem lépeket kapaszkodás nélkül, de az állás már kutyafüle, és fél kézzel kapaszkodva körbe tud járni bármit. 

A legkedvesebb szórakozás jelenleg a kutya kergetése, szegény Theo nem boldog tőle, ahogy Jacob mondaná. A tépőzárak is igen jó játékok, előkén, vagy a cipőén, hosszú negyedórákat tud eltölteni a tépőzár kinyitása-összecsukásával. Pakolni is nagyon szeret még mindig, a nagy játékos doboz kiürítése kábé 3 perc, és igazi stílusosan jó egy méterre hajítja hátrafelé a cuccokat, amikor éppen pakol.

Mindig figyel, kis édes, ha valahonnan valami új hang jön, csak úgy les arra, mint például ha a kávéfőzőt kapcsolom be, csak néz fel, vagy a turmixgépre is, lesi, hogy honnan jön a hang és mi az.

Utánam is mond dolgokat, de csak ha éppen kedve van. A múltkor igencsak volt kedve, így például simán utánunk hallózott, amikor a játéktelefont a fülemre téve hallóztam, majd odanyújtottam neki, akkor ő is a fejéhez tette és "hallózott", de hallottam már azt is utánam mondani, hogy kutya, hapci, vagy éppen azt, hogy kaka. De ezeket általában akkor mondja, ha én is, utánam ismétli, de magától még nem mondja. Olvastam, hogy a kétnyelvű gyerekek általában egy kicsit később kezdenek el beszélni, amiatt, hogy keveredik a 2 nyelv a fejükben, úgyhogy ezen nem stresszelem magam, majd beszél, ha beszél. 

Ügyesedik is, odaad meg visszavesz dolgokat, és tegnap meg kekszet adni is megtanítottam a kutyának. Ki tudja, ez jó-e vagy sem:-) Majd igyekszem levideózni az újdonságokat is, csak mostanában elég nehéz, mert ahogy meglátja, hogy videózom, rögtön abbahagyja, amivel foglalatoskodik, és jön oda hozzám nagy vigyorogva. 

Ma majd vásárolni is el kell mennünk, egy kevés kaját vacsira, meg leginkább valami ajándékot Jacob keresztgyerekeinek Arizonába, meglátogatjuk őket is majd. 
Ja egyébként a múltkor láttam, hogy szedi le a falvédőt. Jacobnak igaza lett, tényleg, ahogy ő gondolta: mindkét tenyerét ráteszi és felfele kezdi el tolni, ezzel leakad a szögekről, és lejön. Kész is van. 

Október

Itt van, itt az október, a lassú-főzőben éppen alma-vajat készítek, kint pedig már sárgulnak a levelek. Ismét sikerült egy hónapot eltölteni anélkül, hogy bejegyzéssel jelentkeztem volna, úgyhogy most gyorsan pótolom is a hír hiányt.

Zazika növöget továbbra is, voltunk a dokinál a 9 hónapos nagyszervizen, 9 kiló 10 deka, 74 centi és minden oké. Leállhatunk a reflux gyógyszerrel, ezen kívül más újdonság nagyon nem volt.

Kicsi nyulam haja nő, mint a bolondgomba, csak most, így visszanézve a régi fotókat látom csak igazán, mennyire kis kopasz volt, amikor kihullott a bébihaja, most hogy kinőtt neki szépen, továbbra is szőkén, és már belelóg a szemébe. Vagyis belelógott, ugyanis 2 hete hétfőn lenyisszantottam. Feljegyezhetjük a nagy könyvbe, első hajvágás, szeptember 24. Nem sokat, csak azt a tincset, ami belelógott a szemébe. Jacob rögtön meg is jegyezte, hogy tiszta kisfiúsan néz ki, úgyhogy másnap meg is cakkoztam egy kicsit a lenyisszantott részt, mégse úgy nézzen ki, mint akinek egy vödröt húztak a fejére hajvágáshoz. Szerintem helyes lett, de legalábbis már nem lóg a szemébe.

Voltunk Torontóban a múlt hétvégén, igen klassz volt. Toronto egy igazi multikulti nagyváros, iszonyat sok akcentussal, sok különböző népekkel, igazán érdekes volt. Próbára tettük a bátorságunkat a CN Torony üvegaljú teraszán is, és az esküvő is igen klassz volt. Az indiai ceremónia hosszú volt, de szerencsére nagyon informális az egész, mindenki ki be járkál, úgyhogy gyerekkel sem volt tragédia. A vacsora meg elég csendes volt ahhoz, hogy Zazi nyugodtan aludhasson a kiskocsijában alatta. 

A kisasszony továbbra is igen eleven. Fel alá rohangál (négykézláb) a lakásban, és most már tényleg mindenhol feláll, igen könnyen. Azt gyanítom, hogy nem úgy fog elindulni, hogy falnál állva elengedi egyszer és úgy megy, hanem egyszer csak teljesen külön, fal nélkül feláll majd, és onnan indul majd lépkedni. Már most is próbálkozik fel-felállni, egyelőre még csak féltérdre sikerül, hát meglátjuk, hogy megy majd. Ezen kívül igen lelkesen tologatja maga előtt a tárgyakat és úgy megy, a széket, az etetőszékét, a nagy játékoskosarát, és így járja be a lakást, legalábbis amíg valami akadályba nem ütközik. 

Rosszalkodni szeret még igencsak. A végén már teljesen le kellett szednem a kiságy élvédőit, mert állandóan de állandóan ledobálta őket. Jól össze is rágta a kiságyat azalatt a pár nap alatt, amíg nem volt rajta. De aztán fogtam magam, és jól odakötöztem mindegyiket egytől egyig, így már nem tudja levenni. A legújabb, hogy a falvédőt aggatja le nagy lelkesen a falról, nemegyszer reggel így találom a kiságyban: nagy vigyorral áll a sarokban, a falvédő meg 2 akasztón lóg. Igen profin tudja emellett még a babakocsiból kihajigálni a cuccait, legyen az játék, cumi, takaró, vagy akár a zoknija. Igen hisztis is lett, egy rémálom már vele vásárolni menni, mert ahogy lelassul vagy megáll a babakocsi, rögtön jön a visítás, meg vergődik mint a kishal, ki akar szabadulni. szerencsére a kutyasétáltatás az tetszik neki, ha haladunk, nincs nyafi, de shoppingolni már nemigen lehet vele. sajna. 

Több foga pedig továbbra sincs még. Az a nyamvadt felső első kettő már KÉT hónapja jön, de az istennek sem bír már áttörni. Nagyon remélem, hogy végre azért sikerül, mert talán a fogának is köszönhető, hogy ennyire nyafis lett mostanában, meg éjjelente is többször felébred. Volt párszor, hogy adnom kellett neki egy kis fájdalomcsillapítót is. Nem is néz ki jól, tisztára be van dagadva a felső ínye, látszik ahogy a fog feszíti alatta, meg nyomja lefelé-kifelé az ínyét, valahol már szinte lilás is, de csak nem bír áttörni. Ki gondolta, hogy szegénykét ezek a nyamvadt felső fogak így megkínozzák. Igen remélem, hogy most már aztán tényleg pár nap, és kint lesz. Mondjuk egy hónapja is megesküdtem volna rá, hogy "most hétvégére aztán már tényleg tuti kibújnak...", aztán persze nem. Szóval még az is lehet, hogy november előtt nem lesz fent foga. Eh. 

Elég is ebből ennyi mostanra, megyek és rendbe vágom a konyhát, amíg a kisasszony még alszik. 

 

 

Szeptember van

Itt vagyunk, itt vagyunk, nem vesztünk el, csak éppen a héten magam vagyok a gyerekekkel -  Jacob Dublinban konferenciázik, majd csak hétfő este jön. Addig én etetek-itatok-sétáltatok-fürdetek-satöbbi satöbbi. 

Megvagyunk, növögetünk, nagyon sok újdonság nincsen velünk. Nem is emlékszem mi volt az utolsó, amit írtam. Zazika most már szépen feláll mindenhol, kanapénál, tévés polcnál, a kis játékos kosaránál, sőt, még az ajtónál is, a kiságyban pedig szépen körbe tud lépegetni. Nem tudom írtam-e, hogy a vennünk kellett a kiságyra élvédőt - a kisasszony hódtevékenysége igen erős méreteket öltött. Eddig bevált, bár néha leszedi, de azt nyugodtan rágcsálhatja, jobb, mintha a kiságy fájáról enné le a festéket. A foga még mindig jön fent, szerintem már csak napok kérdése, a púp a felső ínyének elülső oldalán egyre lejjebb mászik, már elérte az alját, szerintem most már csak át kell törnie annak a kis fognak. Ezek azért lassabban jönnek, mint a 2 alsó. 

A másik újdonság, hogy az életünk átalakult küzdelemmé, már ami a pelenka cseréléseket és az öltözést illeti. Nem tudom, mi lesz így velünk, főleg hogy jön az ősz, nem lehet már egy bodyban szaladgálni. A kreativitásom határait pengetem minden peluscserénél, hogy mit tudok a gyerek kezébe adni, ami van annyira újdonság, hogy leköti legalább arra a másfél percre, amíg gyorsan leveszem a pisis-kakis pelust, megtörlöm a popóját és ráadom a tiszta pelust. A legtöbb dolog egyszerűen nem működik, rögtön hasra vágja magát és már menne is a pelenkázón, ami enyhén szólva sem egy szerencsés dolog. Ha lefogom, akkor meg jön a hisztis visítás, morgás, meg a vergődés, és bizony elég erős ahhoz, hogy komoly küzdelem legyen a dologból. Ha ilyenkor például cumit vagy valami játékot adok a kezébe, hogy azzal ellegyen, akkor nagy komoly duzzogós arcot vágva úgy dobja el azt a valamit, hogy csak úgy nyekken.

Vásárolni is voltunk a minap, most már kapni a téli cuccokat, ráadásul leárazás is van, úgyhogy vettem én is téli meleg ruckókat, overallt meg meleg kezeslábast. Itt muszáj ezeket a cuccokat időben megvenni, mert mindent még a szezon előtt elkezdenek kiárusítani, tehát hamar elfogy ami édes meg a méret is, és karácsonykor kvázi már szinte csak tavaszi cuccokat kapni. Szóval vettem egy két dolgot, le is voltak árazva igen megörültem, és itthon nagy boldogan gondoltam, na majd akkor divatbemutatót tartunk. Ráadom őket a kiscsajra, hogy megnézzem, vajon jó-e meg milyenek. 

A nagy műveletre a kisszoba új szőnyegén került sor. Hát mind a ketten derekasan leizzadtunk. Micsoda naiv dolog volt annak idején azon sopánkodnom, hogy egy pici bébit milyen nehéz öltöztetni, hát kérem szépen az kutya füle volt ehhez képest. 

A cuccok egyébként szerintem jók, még mind egy kicsit nagy, de remélem belenő majd télre, ha nem nem, akkor meg majd megpróbálom becserélni, amit lehet. 

Ezen kívül elvagyunk csendesen. Nagyon meleg, ostoba párás idő van még mindig, itt mondjuk úgy számolják, hogy szeptember 21-ig még hivatalosan nyár van. Napközben elmászkál eljátszik a szőnyegen, legkedvesebb elfoglaltsága kisietni a konyhába a fiókot húzogatni, a másik meg az, hogy átmászkálni rajtam, ha mondjuk épp a szőnyegen ülők. 

Eszeget is ezt meg azt, mondjuk még igen kicsi mennyiségeket egyszerre, de már például nem akar rögtön megfulladni, ha egy kicsit darabosabb a püré. Jövő héten megyünk a dokihoz nagyszervízre, hát kíváncsi leszek, hogy hány kiló és mekkora. Mintha mostanában nem hízott volna annyit. Hiába no, a sok mászkálás, meg már az evés sem érdekli annyira, mint régen. Meglátjuk.

remek a hangulatom-tom-tom

Remek a hangulatom-tom-tom to-toro-roo-rom, ma van a szülinapom-pom-pom po-poro-roo-rom. Na jó, nem nekem, hanem Jacobnak, de ma van a szülinapja. (Vicces amúgy, hogy a nálunk egy 10-15 évvel fiatalabb korosztályú kölkök már nem a Halász Judit-féle boldog szülinapottal, hanem az Alma együttes fent idézett kis nótácskájával ünnepelnek, ha jól tudom.) Szóval, Jacob, a szülinapos, dolgozik, mi meg itthon vagyunk. Bumbi éppen a táskámat pakolja ki nagy lelkesen, én meg a gépnél írok. 

Elképesztő egyébként, hogy ezeknek a kölköknek mindig más kell. Zazit is sokkal jobban érdekli bármi más, mint a saját játékos doboza. Pedig van neki, egy egész nagy doboz, tele kacattal, színes, csörgő-mörgő, csilingelő-búgó játékokkal, neki mégis sokkal érdekesebb az én retikülömet kipakolni, vagy az ebédlő asztal alatt ülve apja székről lelógó ingével bújócskázni, vagy fiókokat húzkodni (ez továbbra is nagy kedvenc). A húzkodás az általában nagy kedvenc, elég vicces, az ember ül az asztalnál, egyszer csak a szeme sarkából meglátja, hogy megmozdul egy szék, vagy oda-vissza kezd mozogni a bébi etetőszék, igen mókás. Zazi mászkál a lakásban és pakol. Igen szeret mászni, akadályokon át. A legújabb, hogy a székeken keresztül mászik: a székeink lábán olyan 10-15 cm magasságban van egy keresztrúd, na azon igen szereti átküzdeni magát. Sláger emellett még a tépkedés is, szoktam neki adni katalógusokat, vagy ha csak ráakad valami blokkra vagy papírlapra, akkor annak nincs kegyelem. (csak figyelni kell rá, mert nem egyszer halásztam ki a szájából papír fecniket). 

Vicces egyébként nézni, ahogy vizsgálgatja a dolgokat. Igen szereti például az etetőszékben ülve ledobálni a dolgokat a földre, és nézni, ahogy leesnek. Vagy a tálcájára lecsöppent pürét a mutatóujjával elmélyülten szétkenni, az is nagy kedvenc még.  Most már dobál is ha kell, például ha mérges, vagy ha valami az útban van. Estefelé ha már nyűgös akkor nem akar küzd rendesen a pelenkázás és öltöztetés ellen, ilyenkor ha valamit a kezébe adok vagy elé teszek, hogy eltereljem a figyelmét, nagy mérgesen félrevágja. Vagy a múltkor, amikor teljes sprintben mászott a nappali felé, és az ajtóban ott volt a cipőm az útban, na azt egy lendületes söprő karmozdulattal úgy vágta odébb, hogy csak úgy nyekkent. 

Most már mindenhol próbál felállni, kanapénál, doboznál, vagy ha lent ülök a földön, akkor rajtam. És a kiságyban is, folyamatosan. Reggel, ha felébred és kiabál, állva találom a kiságyban ha bemegyek, és sokszor éjjel is ácsorog, ha felébred. Innen tudom lemérni, hogy milyen fáradt este a lefekvésnél, ha már nagyon kimerült, akkor rögtön elalszik, de ha csak kicsit álmos, akkor többször is feláll, és vissza kell fektetni. Ezt pihentebb esténként 10-15-ször is eljátsszuk. Egyébként meggyőződésem, hogy most már le tud ülni, ha akar, ez korábban nem ment. Még most is van, hogy kiabál a kiságynál, de most már ez nem a kimerültségtől van, hanem mert kitartó (korábban ha elfáradt az állásban akkor elkezdett jajgatni, mert nem tudott leülni). 

Ma van Jacob szülinapja, ahogy már említettem, majd megyünk be a városba ebédelni vele. Szerintem tortát is veszek majd hazafelé, gondoltam, hogy sütök egyet, de ez egy 8 hónapossal most nekem olyan 3 napi munka lenne, szerintem mindenki jobban jár, ha inkább veszek egyet a boltban. A Whole Foods-ban nem is olyan szörnyű, amiket adnak. Csak vissza kéne emlékeznem, mit szeret a legjobban. 

Mi volt még a napokban? sok újdonság nincs, azon kívül, hogy Zazka igen ügyesen feláll már kapaszkodva, és profi módon ül. A foga is jön megint  szerintem, mert iszonyat mennyiségben folyik a nyála, mindent megint megrág, nyűgösebb is, mint szokott, és ahogy néztem, a felső ínye is igen meg van dagadva. A múlt hétvégén itthon voltunk, a falhoz fúrattam Jacobbal a könyvespolcot, talán az volt a legveszélyesebb pont a lakásban. Ja még akartam írni, hogy a babakocsi árnyékolójánál (vagy hogy hívják? a  teteje, ami mozog meg árnyékol) még otthon lejött a patent, még mutattam is. Írtam emailt az ügyfélszolgálatnak, küldtem fényképet, hogy lejött, mit tegyek, erre grátisz küldtek egy új tetőt. Ezt hívják azt hiszem igazi ügyfélszolgálatnak.

Tegnap úszómedencézni voltunk a kisbabás barátnőimmel, egyikük szülei házánál (eszméletlen villája van a szülőknek Newtonban), Jacob a múlt héten igen sokat dolgozott, így aztán pénteken itthonról volt, hogy egy kicsit velünk is legyen. Clevelandról még nem írtam, majd az is meglesz talán, csak nemigen van időm annyit ülni a gép előtt. Most is éppen letettem a Bumbit egyet aludni, mert igen dörgölte a szemét, aztán mennünk kéne venni valamit a Jacobnak. A hét elején megfenyegettem, hogy tessék, mondja meg, mit akar szülinapjára, mert a legjobb ötletem jelenleg az, hogy kötök neki egy mellényt, ami azt hiszem mindkettőnknek a lehető legrosszabb megoldás. Persze nem mondta meg, úgyhogy mégiscsak kellene valami apróságot venni neki. Ejnye. Úgyhogy ezzel be is fejezem mára, és felöltözöm, amíg a gyerek csöndben van a kiságyában. 

Augusztus

Ajaj, már megint eltelt egy hónap azóta, hogy utoljára jelentkeztem. Valahogy mostanában nemigen jut időm a gép előtt ülni, most is csak azért tudok írni, mert a Bumbi alszik, Jacob pedig éppen házon kívül, Omahában van egy cimborája esküvőjén. (Mi is meg voltunk hívva, de azt mondtam, hogy én ugyan nem megyek a Bumbival a nyár kellős közepén Nebraskába, ott aztán nincsen semmi, de legalább jó messze van.) Így aztán ment Jacob egyedül, én meg magam vagyok a hétvégén a kölkökkel (kölkök: kutya meg a gyerek). 

Jó hülye idő van amúgy, fullasztó párás az idő, a páratartalom minden nap 70-80% felett van, ma éjjelre például 93%-ot mond. Ezt egyébként elég nehéz elképzelni, ezt a párás meleget, annak, aki még nem próbálta. Ilyen otthon nagyon nagyon ritkán van, ha van egyáltalán. Azt gondolná az ember, hogy az a fülledt meleg, de otthon kint nincs ennyire párás meleg sehol sem általában. Ez olyan, hogy hiába süt a nap, hiába van 30 fok, nem szárad meg az aszfalt, vizes a fű, az ember meg ragad az izzadságtól meg a párától. Ha a hűtőből kiveszünk valamit, az perceken belül tócsában úszik, a levegő pedig nehéz és fullasztó. Talán a legközelebb az van hozzá, ha az ember egy fűtött uszodát képzel el, talán annak idején a dunaújvárosi usziban volt ilyen meleg de párás a klíma. Megoldás rá egyedül csak a légkondi, illetve az ősz. Hát igen, van ára annak is, hogy itt minden olyan szép sötétzöld. 

Úgyhogy napközben itthon vagyunk, vagy ha nagyon megunjuk, akkor behúzódunk valami légkondis bevásárlóközpontba. Nem egy kultúr szokás, de a Bumbi még kicsi ahhoz, hogy élvezze a múzeumot, magam miatt meg nem megyek, mert boltozni mégis csak sokkal érdekesebb. Kisbumbi egyébként holnap lesz pont 8 hónapos. Nagyon mászik már, nem is lehet otthagyni sehol sem. A lakást is emiatt pár naponta porszívóznom kell, mert a Zazi megy, mindenhova. Kedvenc célpontjai továbbra is a lakás legkoszosabb helyei: előszeretettel célozza be a kutya ágyát, a kutya szőnyegét, cipőket, a kutya pórázát, és mindent, amit egyébként lehetetlen tisztán tartani. Jó példa erre, hogy a clevelandi hétvégére vennem kellett egy nagy bőröndöt. Vadi új nagy bőrönd, letettem a szőnyeg szélére, hogy azzal kerítsem le a Bumbi játszó terét, meg hadd játsszon vele, ha akar. Erre mit csinál? Megtalálja játszani a bőrönd kerekeit, az egyetlen olyan részét, ami piszkos, hiszen a bolttól a parkolóig úgy kellett elgurítanom. De már lemondtam róla, hogy ez a gyerek megússza a koszt. 

Megérkezett aztán meg a szönyeg a gyerekszobába, vettünk klassz szőnyeget neki, hogy ott tudjon majd játszani. Gondoltam, milyen jó, majd a gyerekszobát totál gyerekbiztossá tesszük, veszünk egy egy kis rácsos kaput is az ajtóra, aztán ha főzök vagy ilyenek, milyen jó lesz majd, le lehet tenni valahova, ahol eljátszik, nem kell 20 másodpercenként kilesnem a nappaliba, hogy elérte-e a kutya ágyát, vagy megmarkolta-e már a kutya farkát/fülét/tappancsát. Tehát megjött a szőnyeg, jól kiporszívóztam, leterítettem, és nagy büszkén tettem le rá a kellős közepére a Zazit pár játékkal, mondván, na? milyen jó helyed van lelköm?  Természetesen a várttal ellentétben a kisasszony fittyet hányt az új szőnyegre, a játékokra, azzal a lendülettel amivel letettem rögtön meg is indult, le a szőnyegről, irány a fiókos komód, és rögtön neki is állt az alsó fiókot húzkodni: kihúzni, majd nagy durral visszalökni, ki és vissza, ki és vissza, vég nélkül. Hát ennyit a "biztonságos zóna" ötletemről. Mert persze engem meg a frász kerülget, hogy mikor csukja oda a kis ujját egy ilyen "bevágomafiókot" alkalomnál, hiszen azóta sem érdekli semmi más a szobában, csak a fiókok. Leteszem, és mindegy, hogy mit teszek elé, indul fiókozni. Arra is rájött, mert okos ám, hogy mindegy melyik oldalon, és mindegy milyen színű, a kék komód fiókját ugyanúgy lehet csapkodni, mint a fehér komódét. Csináltam is egy (két) videót róla, itt is a link: egyik és másik.

Szóval már mászik nagyon lelkesen, meg már tök jól fel is tud ülni magától. Sőt, térdel is, szépen felhúzza magát kiegyenesedve térden. És állandóan jön utánam, mindig követne. Még egy kicsit lassan megy, de ahogy kimegyek a nappaliból, már ő is megindul . 

Aztán meg eszegetünk már minden féléket. Arra még nem jött rá, hogy ő maga is bele tudja tenni az ételt a kis szájába, ma például letettem elé a kis etetőszéke tálcájára kis kenyér falatkákat, hát fogalma sem volt, mit csináljon velük, még úgy sem, hogy egyet-kettőt a szájába adtam. Kicsit gyurmicskálta őket, aztán a nagy részük a földön kötött ki -  a kutya nagy örömére. De ha én etetem, akkor nyitja a száját rendesen, eszeget már gyümölcsöket, zöldségeket, szoktam neki csinálni pürécskéket, ezt azt - eszeget szépen. 

Több foga azóta sincs még, de szerintem nőtt hosszra. Legközelebb majd szeptember 13-án megyünk dokihoz, ha 9 hónapos lesz, akkor lesz majd hivatalosan lemérve. 

Végezetül meg még egy kép, a mostani kedvencem:

Meg minding magyarorszagon, ugyhogy megint csak egy gyors update. Zazka masodik foga is kinott, eppen 2 napra ra, hogy Jacob elutazott. Ma pedig vegre mar igazabol maszik is! Mar eddig is ugyeskedett, de ma lattam legeloszor, hogy elore maszott! De gyorsan be is fejezem, mert at ipadon marha nehez irni, allandoan ki akar javitani.

Muszáj csak gyorsan egy-két dolgot lejegyeznem, mielőtt végleg a feledés homályába merülnének.
Június 14- en érkeztünk magyarországra, es 15-en szepen ki is bújt az első foga, mégpedig a jobb also, ha felőle nézem, bal oldali, ha szemből. Jon a másik is mellette, de az meg nem tort at teljesen.
A másik fontos állomás, hogy a heten vegre vegre megtanult az en lányom hason us aludni, vegre nem kell mar pánikolva ordítani, ha hasra gurul.
Evett aztan meg almát, az nagyon izlet, meg finom bananos-kortes bebi ételt is.
Más nincs, nagyon meleg van, es ettől az apjával nagy egyetértésben igen csak szenved. Es igy aztan en is. Hat ez van.

Június van, már el sem hiszem. Bumbi jövő héten 6 hónapos lesz! Eléggé elkapatjuk, mert féléves szülinapjára európai vakációt kap majd. :-)

Ma délelőtt meg epret szedni voltunk, mégpedig a bio farmon, ahol tagok vagyunk. Már harmadik éve veszünk részt a programban: ez egy kis közösség által támogatott farm programban. A tagok év elején befizetik a tagsági díjat, cserébe pedig egész nyáron heti egyszer kapnak egy jó adag éppen termő, szezonális bio-zöldséget. Mivel ez hetente egy igazán nagy adag zöldség, már évek óta felezzük Jackékkel, így is sokszor egy része megmarad a zöldségnek. Amikor pedig szezonja van, lehet menni szedni epret, borsót, paradicsomot, fűszernövényeket, ilyenek. A farm Bostontól kábé 100 kilométerre van (az itt nem számít soknak), és most van az eperszezon, minden tag szedhet kábé 8 liternyi epret, és 3 liternyi borsót. Idén végre eljutottunk, és szedtünk is finom borsót is, epret is, remélem Jacob majd süt-főz belőlük valami finomat. A nyári szezon is elkezdődött a héten sok saláta, friss zöld fokhagyma, retek, spenót volt a csomagban.

A héten egészen pocsék idő volt, azért ki tudtunk mozdulni, összefutottam az anyuka barátnőimmel is. Kisbumbi meg igazi forgógéppé változott, pörög-forog a földön, mint a motolla. A héten megkóstoltattuk vele a sütőtököt, sőt, ma egy kis borsópürét is kapott ízelítőnek. Jövő héten, az utazás előtt még van egy időpontunk a dokinál, oltások lesznek meg a 6 hónapos nagyszervíz. Egyébként már majdnem 8 kiló. 

A nyála is igen sokat folyik, meg dörgöli az ínyét rendesen, bár még nem látszik, hogy jönne a foga. Lehet akármi is, mert ugyan nekem még nem volt fogam 6 hónaposan, de Jacobnak már volt 6. 

És végül, Zazika kis unokatesója is megszületett, május 30-án, a kis Santiago, nagyon kis édes sötét hajú baba. Augusztusban remélhetőleg találkozunk majd vele. 

Ja és kötöttem egy pulcsikát a Zazinak. Egész jó lett, ahhoz képest, hogy 2 hete még szinte kötni sem tudtam.

május vége

Itt vagyunk megint, megint eltelt 2 hét és mindjárt vége a májusnak! A hónap vége igazi nyári jói dővel köszöntött ránk, jó kis gatyarohasztó hőség van, éljen. Hosszú hétvége volt itt is a legutóbbi, no nem a pünkösd, hanem a Memorial Day miatt, ami ilyen katonai izé nap, emlékezünk a hősökre és az elesettekre. 

Mi meg itthon voltunk, igen jó hamar eltelt ez a 3 nap, pedig sok mindent nem csináltunk. Sütögettünk az erkélyen, kisbaba-látogatóban voltunk, grilleztünk a szomszédokkal a földszinten, és kocsit mostunk. Kihagytam valamit? Nem hiszem. 

Újdonság a héten, hogy Kisbumbi igencsak forgolódik már, a múlt héten kétszer is a hasára fordult a hátáról. (mindkettőről lemaradtam, és csak az eredményt láttam sajna). Elaludni is már sokszor az oldalán alszik el. Ha meg hason van, akkor meg már menne, de még nem jött rá teljesen, hogyan kell kúszni-mászni, csak csapkod a kezével-lábával, mit egy partra vetett kis halacska. De ügyesedik, szerintem hamarosan majd csak fog tudni már helyet is, nemcsak helyzetet változtatni. 

Az elalvással-alvással viszont szenvedünk továbbra is. nem tudom, hogy a reflux gyógyszer mennyisége nem elég már neki, vagy csak megint csikart a hasa, de az elmúlt hetekben megint fent voltunk éjjel egy csomót, ráadásul elkezdett 4 óránál gyakrabban ébredni, és semmi pénzért nem hajlandó visszaaludni, csak ha megetetem, néha még akkor sem. tegnap éjjel is fent voltunk 3/4 4-től olyan jó negyed hatig. Bleh. 

Ez a sok kelés egyre inkább arra motivál, hogy meg lesz ez a lány Ferberezve (ez a fokozatos sírnihagyós alvástréning) ha így folytatjuk. De a cumiról nagyon le kellene szokni, és ahogy olvastam, az bizony nemigen megy könnyek nélkül. Megint csak bleh. Nem is lenne ezzel probléma, csak sajna a sok sírás az a refluxos tüneteket nagyon felelrősítheti, azt meg nem akarom, hogy szegénykének fájjon a hasa és aztán azért sírjon, másrészről meg nem tudom a szomszédok hogy viszonyulnának hozzá, hiszen borzasztóan hagosan tud ordítani, ha akar, aztán az alattunk lakó meg bedobja nekem a téglát az ablakunkon, ha nem vigyázunk. Szóval ódzkodok a dologtól, de sajna még eddig nem találtam olyan forrást se a neten, se a könyvtárban, ami arról szólna, hogy hogyan szoktassuk le fokozatosan a gyereket a cumiról. Feladni még nem adtam fel azért.  

Az azelőtti hétvégén meg kirándulni voltunk, Jacob kollégája szüleinek a farmján, igazán szép helyen volt, volt nyugi, pihi meg napsütés. Jó sok madarat is láttunk, túráztunk, meg a kolléga rokonainál megnéztük a kecskéket és a tyúkokat is. Teszek majd fel képet ide, de most éppen ébredezik a kisnyúl, mennem kell, elvisszük a kutyát sétálni. 

zsiráfláb

Nohát, jövök gyorsan egy új bejegyzéssel, mert már régen írtam. Nagyon sok újdonság nincs velünk, illetve persze mindig van, csak az embernek nem jut ideje mindig írni. 

Bumbi éppen délelőtti szunyáját nyomja (ki tudja meddig), (eddig. nem baj, azért folytatom, addig csak ellesz a játszószőnyegén)

Megjött végre a jó idő, előszedhetjük a nyári ruhákat, éppen ideje, mert Zazika kezdi kinőni a télies cuccait. Nem árt, ha végre elővehetjük a rövid ujjú cuccokat, mielőtt azokat is kinövi. 

Egyebek iránt legyőztük a hiányzó egy centi távolságot, igen, már kiválóan be tudja tenni a nagylábujját is a szájába, és peluscserék alkalmával szívesen gyakorolja eme új tudományt - apja nagy örömére. 

A hétvégén farmra megyünk, Jacob kollégájáéknak van egy farmjuk valahol nyugat-Massachusetts-ben (tessék erre helyesírási tanácsot adni!), oda megyünk a hétvégén, zazistul, kutyástul, autóstul. Mosnom is kell ma, mert állnak a mosatlan ruha halmok a fürdőben, nem lesz holnap mit felvenni, ha nem vigyázok. 

Mircikémet lemértem a wiin a minap, több mint 7 kiló, nem csoda, ha én meg megint fogytam, ennyi edzés mellett :-)))), a sok gyerekcipeléstől meg harmadikra-lépcsőzéstől lassan olyan kigyúrt leszek, mint egy díjbirkózó. 

A lábujj-sikeren kívül a másik nagyobb dolog, hogy tuti jön a foga: a keze egész nap a szájában, vagy valami, akármi, tegnap már a zsiráfot is úgy rágcsálta, hogy lehetett hallani, ahogy a gumizsiráfláb csiszorog az ínyén, na meg folyik a nyála rendesen. A bogaras karikát is nagyon nagy koncentrálással szokta rágcsálni, igen szórakoztató nézni. 

Ez egyébként azt is jelenti, hogy eljutottunk végre abba a fázisba, hogy már aktívan játszik a játékaival, és ez azért is jó, mert végre az ember nem azon töri a fejét, hogy mivégre vette össze azt a sok kacatot, ha a gyerek rájuk se hederít. Szóval végre játszik: lehet új játékokat is venni. Éljen:-). Rájött arra is, hogy hogyan kell rugózni a rugózós székben, úgyhogy azóta be is szoktam kötni, ha épp nem figyelem sas szemekkel, hogy ki ne rugózza magát a nagy lendületében. Csináltam róla videót, mert nagyon vicces, fel is töltöm majd a picasára. 

A kutya is új fejlődési fokozathoz ért - kiválóan tud együtt vonyítani a gyerekkel. Na jó, vonyítani nem vonyít, de ha Zazi éppen igazán rákezdi a bömböléssel, egy idő után a kutya elkezd nyüszögni, közben meg szomorú-lemondó-'miért-nem-csinálsz-már-vele-valamit' szemekkel néz rám: "minek kellett ezt a hangos csomagot hazahozni: nem elég, hogy egy csomó színes-érdekes játéka van, amihez nem nyúlhatok hozzá, még meg sem nyalhatom, ráadásul fültépően hagos is". Szegény Dórci. 

A harmadik jelentősebb újdonság - illetve nem is újdonság, hiszen egy ideje már észrevettem - az pedig, hogy megjelent az idegenektől való idegenkedés. Ez azt jelenti, hogy ha valaki, aki nem én vagy nem a Jacob, egy kicsit hosszabban néz rá vagy rámosolyog, akkor hirtelen "lefagy" a mosoly a szájáról, jön az ijedt nézés, majd az éktelen sírás. Amíg ugye 2 hónapos kor körül megjelenik az ún. szociális mosoly, azaz a bébi visszamosolyog mindenkire, aki mosolyog rá, addig úgy olyan 7 hónapos kor körül megjelenik az idegenektől való félelem. Hát mi ezt egy kicsit hamarabb produkáljuk. Úgyhogy tessék rá számítani, majd ha jövünk júniusban, hogy lánykám a lelkes kedves közeledést fültépő sírással fogja viszonozni. Ne tessék személyes sértésnek venni, én szóltam előre. 

pizsis

tappancs-markolászós

indians-os szerkóban

fenway parkban

kabátos

Na lassan megyek, mert péntek van, már délután 3, és mosni is kéne és meg is ígértem Jacobnak, hogy rendbevágom a lakást. Majd jövő héten jelentkezünk, addig meg jó hétvégét mindenkinek!!

Teszt: tudok-e képet posztolni a telefonomról

Itt most csak képek lesznek.

Az a fránya utolsó centiméter

Egy centi, egy centi, csak annyi hiányzik. Igen bosszantó lehet. Pedig kitartóan próbálkozik folyamatosan. De valahogy még mindig nem az igazi. Az a fránya utolsó centi... Talán apja hajlékonyságát örökölte? Vagy csak még ügyesedni kéne? Megragadja, húzza, húzza, már közel, már majdnem...de... azokat az ízletesnek tűnő lábujjakat csak nem sikerül elég közel cibálni és a szájba gyömöszölni:-))))

Szóval ezzel tölti mostanában a pelenkázón az idejét. Eddig csak a kezét kellett mindig kiküzdeni a szájából, hogy a kis felsőt rá tudjam húzni, most már azon is küzdünk hogy "na engedd már el azt a tappancsot, csak amíg a ruckót rád adom".

A másik vicces dolog amit észrevettem, hogy a kisasszony egyértelműen felismeri a szoptatóspárnát. Ha éhes és nyüszizés van, és meglátja hogy anya felcsatolja a derekára a párnát nagyra kinyitja  a szemét -száját és nagy izgatottan kezd el csapdosni a kezével-lábával. Nagyon vicces. Meg az is, ha ilyenkor nem veszem fel rögtön és nem kezdem el megetetni, na hát akkor olyan kiabálás jön, hogy zeng a ház!

Elkezdett amúgy megint szépen kerekedni. Hétfőn mértük, 6 kiló 80 deka volt. Ez pont 30 deka hízás április 12 óta. nem tudom, hogy a gyógyszer hatott, vagy a tejmentes diéta, de most már evés közben sem sír annyit, meg mintha nem lenne annyira hascsikarós sem. Mondjuk tipikus, éppen mostanra kezdtek látszani az eredmények, a tejfehérjének ugyanis kábé kell 2-3 hét, mire teljesen kiürül, erre én kuka hát nem véletlen olyan kolbászt vettem a paprikáskrumpliba, amiben van sajt? Ráadásul csak azután jöttem rá, miután már én is jól bekajáltam belőle. No mindegy, azóta újrakezdtem. Meglátjuk.

Ma megint esik, ez úgy tűnik a hét témája, remélem hétvégére jön a jó idő. Nem is lenne rossz, mert kiscicám sorra növi ki a hosszú ujjú, hosszú ruháit, a fiók meg tele helyes rövid-ujjas rövidke cuccokkal, amit az idő miatt még most sem tudok ráadni.

Az egy dolog, amivel még mindig küzdünk, mint malac a jégen, az az alvás. Nappal úgy 3x le tudom tenni, el is alszik rendesen, alkalmanként 20 perctől - 1 óráig, de este aztán jön a küzdés. Még mindig csak rajtam hajlandó elaludni, fél-függőlegesen a kisszobai kanapén csücsülve, aztán ha leteszem, persze felébred mindig egy kicsit, és 50% az esély, hogy hajlandó vízszintesben elaludni. Jó esetben be a cumi a szájába (ha közben kipottyant), oldalra fordítja a kis fejét, kicsit mocorog, de aztán alszik. Rosszabb esetben, ahogy a hátára kerül, elkezd ficánkolni, rugdosni, kezeit csapkodni és sírni. Vagy ami új, hogy rendszeresen végtelen ciklusba futunk: START anya cumit nyom a szájba, szem becsuk, fej oldalra, anya megörül, hogy alvás lesz itt, erre kicsi kéz a cumis szájhoz, cumit megragad, kivesz, kéz ellendít oldalra, cumit elenged, sírás GOTO START. Egészen addig, amíg anya megunja és nyom egy reset gombot: gyerek ágyból kivesz, kanapén mellkason elaltatásos program újra indít az elejétől. Ha így folytatjuk meg lesz ez a gyerek ferberezve, csak meglátja. 

Ferber egy gyerekorvos, alvásszakértő, legendás Ferber-módszerét évek óta használják, sokan felhasználták saját módszerük kialakításához is, egyébként - lévén Boston az USA egyik orvosi kutatási központja - a csóka is amúgy bostoni. Szóval, ő azt mondja, hogy a gyerekeknek igenis meg kell tanulniuk maguktól elaludni és az éjjel közepén visszaaludni. Erre az egyetlen igazán működő módszer, ha az ember hagyja őket kvázi álomba sírni magukat. Gyakorlatilag. Persze nem ennyire drasztikus, de végül is igen, annyi a lényege a módszernek dióhéjban, hogy gyereknek kell egy fix ágybamenés idő, egy lefekvési folyamat rutin (pizsi, fürdés, mese stb) és kész. A rászoktatás meg úgy megy, hogy letesszük a bébit, kijövünk, sír, várunk, bemegyünk, beszélünk hozzá, kijövünk, sír, várunk egy kicsit többet, bemegyünk, beszélünk hozzá, kijövünk, sjr, várunk még egy kicsit többet, bemegyünk, beszélünk hozzá, kijövünk, sír, várunk annyit, mint az előbb (15 perc max asszem), és így tovább, amíg el nem alszik. Így megtanulja, hogy a sírással nem jut előre, illetve megtanul elaludni magétól állítólag. Állítólag a legelszántabb bébik sem sírnak 2 óránál többet az első 2 este, és állítólag a 3dik estétől drasztikusan csökken a sírás, és egy hét alatt a gyerek megtanul egy nyikkanás nélkül elaludni. Ennek a módszernek aztán vannak mindenféle változatai is. Ha nem javul a helyzet, akkor mindenképp kipróbáljuk azt hiszem. Még nem mertem belevágni, mert ha egyszer az ember eltökéli mellett magát, érdemes végigcsinálni, mert ha az első nap pl 1,5 óra sírás után kiveszi az ember a bébit, azzal csak azt tanítja meg neki, hogy érdemes jó sokáig sírni, előbb-utóbb eredménye lesz. Hát majd meglátjuk. 

A sötétítőfüggöny amúgy remekül működik, mondjuk Bumbi még mindig 6kor kel, de én sokkal jobban alszom:-)

Sok más nincs. Most épp még a kutyának horgolok most alvómatracot rossz régi felszabdalt pólókból, majd hozok képet ha kész talán. Most meg megyek megnézem a tegnapi Éden Hotelt amíg Bumbi még szundikál, tegnap este nem értem rá, remélem lejön rendesen, a piszok viasat oldaláról külföldre tetű-lassan jönnek a bitek...

Újdonságok

Este van, péntek, végre itt a hétvége. Bár nekem minden nap gyakorlatilag hétvége, de hétvégén legalább Jacob is itthon van velünk. Na nézzük, mi is volt a héten. 

Legelőször is, megérkezett a függöny. Remélhetőleg a hétvégén Jacob fel is fogja tudni szerelni. Azután meg megérkezett a kerti bútor is, bár a kerti bútor kifejezés egy kicsit túlzás - az erkélyre vettünk két széket és egy kisasztalt, hogy legyen hol ücsörögni meleg nyári estéken. Majd csinálok róluk képet. 

Kisbumbival nem olyan sok újdonság van. Talán annyi, hogy már egyértelműen látszik, hogy kezdi felfedezni a tappancsait, és ha éppen ül vagy fekszik, nagy vidáman ragadja meg vagy a talpát, vagy a zokniját, vagy a nacijának a szárát. A gyors kis bumbimancsokra is oda kell már figyelnem egyre jobban. A múltkor - ahogy már talán említettem -  éppen az egyik vállamon volt átvetve, és amíg én a fagyasztóból kivettem valamit, addig ő a fagyasztó ajtaján lévő zacsit ragadta meg a hátam mögött és vette ki a hűtőből. Vicces nagyon. Bár kevésbé vicces, de jó nagyot nevettem egy másik eseten is, ez éppen tegnap történt. Éppen egy nyakik kakis eset után törölgettem, ilyenkor általában felültetem, és amíg kissé előredőlve ücsörög, addig le tudom törölgetni a hátát. Így is tettem tegnap is, éppen nagy örömmel befejeztem a törölgetést, "nnna, tiszta vagy lelköm" felkiáltással, fektetném vissza, hogy ráadjam a tiszta pelust, hát akkor látom, hogy amíg én nagy alaposan a hátát törölgettem, addig ő jól megmarkolta és összetapicskolta a pelenkázó szivacs lábánál található kakis pelust. Remek. 

A másik új tudományát nem találom ennyire viccesnek. Már egy jó hónapja hangicsál mindenféléket, ahogy kell, de a héten egy újabb hangot és szórakozást talált ki magának. Rájött, hogy hangot kiadni nem csak a levegő kifújásánál, hanem a beszívásánál is lehet, és ezt az új tudományát nagy lelkesen gyakorolja is. Rám meg naponta nyolcvanszor jön rám a frász,  mert ez pontosan úgy hangzik, mint amilyen hangot a tüdőbetegek adhatnak ki, amikor éppen rájuk jön az asztmás roham, vagy ha nem kapnak levegőt. Nem győzöm lesni, meg magamat nyugtatni, hogy valószínűleg semmi baja, hiszen közben rendesen is vesz levegőt, meg vigyorog mint a tejbetök, de akkor is marha rossz hallgatni. Remélem hamar leszokik majd róla.

Biztos van még valami, amit akartam írni, de már este van és nem jut az eszembe. Talán majd a hétvégén. Addig meg pár friss kép: 

Nagylányos ruckóban: anya melléültette a zsiráfot

Farmernacink is van

Bumbó szék

Vagyis inkább ülőke

Kerek fejű

Zoknis

Kék szemű, és valószínűleg ilyen is marad

Függönyt veszünk

Függönyt veszünk, bizony, mégpedig a gyerekszobába. No nem az eddig rejtve maradt lakberendezői énem tört ki, hanem egyszerűen szükségünk van rá a túlélésünk érdekében. 

A kisasszony ugyanis a tyúkokkal kel. Jön az 5 óra, feljön a nap odakünn, énekelnek a madarak, Bumbi pedig ébred és boldogan csiripel a kiságyában. Ez még nem is lenne baj, csakhogy ez a boldog egyedül csiripelés ez egy jó 10-15 perc múlva már unalmassá válik, Őbumbisága úgy dönt, hogy mennyivel sokkal érdekesebb lenne, ha lenne egy kis társasága is, viszont mivel baráti köre egyelőre még nem túl széles, így ez a társaság az én lennék. Jön tehát a kiabálás sírás-rívás: jöjjön anya, vegyen fel, vagy legalábbis szórakoztasson néhány bukfenccel vagy balettgyakorlattal, esetleg cipeljen körbe egyet a lakásban. No de anya, -aki nem fekszik a tyúkokkal és különben is képes lenne napi 10 órákat minden gond nélkül aludni - egyáltalán nem találja a hajnal ötkor kelést ennyire viccesnek, még akkor sem, ha Bumbi a legédesebb madárcsiripelős vigyorával kacag a képébe. 

Sötétítőt veszünk tehát, mégpedig olyat, ami speckós, kiszűri a napsugarakat, sőt, a hőt is, ami jól jön majd nyáron a nagy melegben, és télen sem árt azért a bumbiszobának, ami a lakás leghidegebb szobája. Meg is rendeltem már, remélem hamar megérkezik. Egy jó sötétítő ugyanis elvileg órákkal tudja meghosszabbítani a kis pacsirták alvásidejét, ráadásul esténként is egyre később lesz sötét, Bumbi meg világos nappal annyira nem akar aludni menni. Nagy reményeket fűzök tehát a sötétítőhöz, aztán majd meglátjuk, hogy válik be.

Egyelőre ennyi. Majd megírom, ha van valami újdonság. Most meg megyek pakolni, mert megyünk egyet kirándulni. 

 

Fülbevaló

Megint eltelt 2-3 hét, megint itt vagyok nagy végre. Elég sok minden történt az elmúlt 2 hétben, gyorsan szemügyre is veszem őket. 

Először is, 2 hete szerdán, április 4-én nagy nehezen elhatároztam magam, hogy elmegyünk a Cambridgeside Galleria bevásárlóközpontba, és megnézem és meginterjúvolom azt az ékszeres helyet, amit a legtöbb anyuka ajánlott füllyukasztásra a fórumokon. Régóta filóztam már a füllyukasztáson, itt sajna nem divat a kórházban megcsináltatni, az anyukának kell majd a pár hónapos bébit magának elvinni. Sok gyerekorvosi rendelőben a doki is kilyukasztja állítólag, de amikor a mi dokinkat kérdeztem, a válasz, amit kaptam nem volt valami biztató: "Én nem csinálom - mondta - de dr. Tuli igen, éppen nemrég szerezte be a füllyukasztó készletet egy orvosi konferencián, és azóta már tud lyukasztani." Egyszóval nem túl gyakorlott - szűrtem le. Körbekérdeztem, körbeolvasgattam, és sokan a plázákban található helyeket ajánlották: rutinosak, sok tapasztalatuk van, és ráadásul valószínűleg a higiéniai dolgokat is betartják jó erősen - itt Amerikában mindenki rettenetesen fél a pereléstől, ami, lássuk be, elég gyakori. És egy per egy helynek sem tesz igazán jót. 

A nagy dilemma még az volt, hogy lyukasztógéppel vagy tűvel legyen kifúrva. A nagyokosok a tűt javasolják: kissebb sérülést okoz, állítólag jobban gyógyul, szebb, kevésbé fáj - viszont lassabb és kábé szinte senki nem csinálja, főleg fülre és főleg kisbabáknak. A lyukasztógép gyors, egyszerű és sok helyen elérhető, ha jól tudom dokik is azzal csinálják, csak hát állítólag jobban roncsol és lassabb a gyógyulás. Nehéz döntés, bár az lányegesen megkönnyítette, hogy bébiknek gyakorlatilag senki nem fúrja a fülét itt tűvel, sok választásom igazából nem volt. Még megvárhattam volna, amíg hazamegyünk Magyarországra, és ott találni valamit, de egyrészt nem akartam annyit várni, mert a kisasszony már így is kiválóan ért a fülének gyűrögetéséhez, másrészt meg biztos jó a jet-laget fülfájással kombinálni...

Szóval felkerekedtünk, azzal az elhatározással, hogy meginterjúvolom a hölgyet (gondolom hölgy) a fülbevalós helyen: mennyi gyakorlata van, mit javasol, hogy megy ez. Odaérve persze mondanom sem kell, ideges voltam, mint a fene. De a kiscsaj (kiscsaj? velem egykorú... ) meglepően kedves volt, rengeteg bébinek csinálták már, ha 2 hónapos elmúlt, akkor oké, legutóbb szombaton volt egy bébi, majd megmutogatta a fülbevalókat. Megnyugtatott, hogy nem olyan szörnyű, így aztán vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, belevágunk. Kiválasztottunk egy rózsaszín kisvirágosat, a csaj meg elkezdte a készülődést. A fülbevalók, amivel lyukasztják, kis steril kapszulákban vannak, azt teszi a gépbe, ami gyakorlatilag olyan, mint egy tűzőgép. Most "belövi", kapunk tisztító folyadékot, amivel naponta 2x kell megtisztogatni meg megforgatni, majd 4 hét múlva vissza kell jöjjünk, és akkor kicserélik rendesre (ez, amivel belőtték, hegyes, és a hátrésze is különleges), 6 hét múlva meg kicserélhetjük másra is, ha akarjuk. 

Egy székre kellett leülni, Bumbi az ölemben, le kellett fognom a kezeit az egyik kezemmel, a fejét tartani a másikkal. Kábé 2 perc alatt megvolt az egész, és csak egy kicsit sírt. Mondanom sem kell, én remegtem, mint a nyárfalevél. Másnap egy kicsit nyűgösebb volt - feltételezem -  a fülbevaló miatt, így kapott egy kis fájdalomcsillapítót, de 2 nap alatt túl voltunk rajta. Most már azt gondolom, megcsinálhattuk volna sokkal hamarabb is, amikor még kisebb és még "tudatlanabb" volt, de így sem volt vészes. Örülök, hogy túl vagyunk rajta. 

Voltunk aztán a 4 hónapos ellenőrzésen is. Zazika 6 és fél kiló, 64 centi  - ha jól emlékszem -, és nagyjából minden oké. Mind a doki, mind a nővérek megjegyezték, hogy milyen erős, az ekkora bébik nem mindig szoktak ilyen jó erőben lenni. Kapott megint oltást mindkét kis combjába, meg azt a nyavalyás rotavírus szirupot is, bár lekopogom ezúttal sokkal egyszerűbben túl lettünk rajta. Ugyan volt egy pici hőemelkedése, de nem sok és hamar el is múlt. Kaptunk gyógyszert viszont a refluxra, mert a gyomorsav igencsak bántja a úgy tűnik a nyelőcsövét szegénykének. Minden babunak van refluxja, ez életkori sajátosság, de nem mindnek irritálja a nyelőcsövét. Valószínűleg emiatt voltak többek között az esti lefekvési nagy sírások, meg a hiszti az evések után. Magamat meg tejmentes diétára fogtam, hátha az is segít, meg a doki azt is javasolta, hogy elkezdhetünk neki esténként egy kis baba-rizspépet keverni anyatejbe, hadd tanulgassuk a kanállal evést meg így akkor elkezdhetjük a szilárd kaják bevezetését. 

Itt tartunk most. Eddig kétszer adtam neki kiskanálkával, elsőre nem annyira érdekelte, de tegnap már igen ügyesen eszegette nagy lelkesen. A tejmentes diéta eredményét kábé majd még egy hét múlva lehet majd már látni, a tehéntej-fehérje makacs jószág, kell neki vagy 2 hét, hogy ne legyen már megtalálható az anyatejben. A gyógyszer meg mintha elkezdett volna hatni, de tegnap óta sajna megint visszaestünk, nem tudom, hogy a hatása futott ki, vagy amiatt volt nyűgös, mert kimcsit ettem (kimcsi: koreai fermentált kelkáposzta, olyan mint a savanyú káposzta, csak kelkáposztából és csípősen), talán majd holnap meglátjuk. 

fülbevalós alvós

még mindig szeretünk a hordozóban lenni

Itt a záprilis

Szóval, (szóvallal nem kezdünk mondatot. Vagy az a hátravonatkozik? Ésre? Érdekes kérdés ez amúgy, az emberbe belesulykolják ezt kiskorában az általános iskolai nyelvtan órán ezeket az aranyszabályokat, aztán meg kísérti egész életében. Írt erről a Vekerdy egyszer egy jó kis cikket, hogy milyen ostoba is, hogy a kisiskolásokba beleverik, hogy fiam, egész mondatokban beszélj, ne csak egy szavas válaszokat adj, közben meg a magyar nyelv olyan szép, hogy igenis léteznek benne egyszavas mondatok. Teljesek, épek, egész mondatok. No de ez csak egy mellékvágány, a cikket meg akinek kedve van, ássa elő a Nők Lapja archívumából.) írtam ugye, hogy kiszórtam egy jó pár szatyornyi ruhát a minap. Azt nem említettem viszont, hogy előtte mindent gondosan felpróbáltam. Mit mondjak, voltak meglepetések.

Az ember - hiába olvas utána, hiába mondanak neki ezt-azt - mégiscsak naivan áll neki a terhességnek, és ily módon a terhességgel együtt járó testi változásoknak. Hiszen van, amit az ember tud előre, mint például hogy megnő az ember hasa, ez nem kérdéses, és az sem, hogy jó pár kiló is felmegy jó esetben az emberre - zsír formájában. Ha eléggé tájékozott, még azt is tudhatja, hogy megnőhet a keze és a lába is, és a növekedési hormonok miatt az orra és a füle is. Arra számítottam tehát, hogy a régi ruháimat majd derékban nem tudom begombolni, vagy hogy az extra súly miatt combban majd szűkek lesznek, ám azt álmomban sem gondoltam volna, hogy bordában fogom "kihízni" a legtöbbjüket. de tényleg, majd' a szívem szakadt meg, amikor az egyetlen egyszer hordott gyönyörű sötétlila ruhám egyszerűen nem ért be a bordáimnál.

Mert hiába olvassa, hogy a testarányai is teljesen megváltozhatnak, átalakulhatnak, de valahogy a csontokra az ember úgy gondol, hogy azok állandóak, fixek, és nem tudnak csak úgy megváltozni. Pedig a terhesség, amilyen egy különleges dolog, bizony a csontokat is megváltoztatja. A hormonok valamennyire felpuhítják a csontokat, nemcsak azért, hogy a bébi feje kiférjen a csípőcsontok között, hanem hogy például a hasból a felfelé kiszorított belső szervek elférjenek. Megnőtt a bordáim körmérete tehát, és észre sem vettem.

Így aztán fájó szívvel kénytelen voltam elpakolni megannyi ruhácskámat.

Persze volt, amitől nem volt könnyű megszabadulni, volt amitől nem is tudtam. Így aztán a 'kidobni' és 'elajándékozni' kupac mellett lett aztán egy 'talán egyszer mégiscsak jó lesz rám', illetve egy 'Zazikának majd jó lesz' kupac is. Bizony, bizony, ezt is megértük. És milyen jó is, hogy van már egy kislányom. Mert amilyen fájó szívvel pakoltam el egyetemista koromból sejhajig sem érő farmer miniszoknyáimat, olyna vicces volt belegondolni, hogy majd egyszer a Zazinak jó lesz, hehe, még ha nem is fogja hordani, hát érdekességnek. Meg eltettem egy-két nyomott pólócskámat is, hátha majd egyszer vicces lesz előásni. Én például mit nem adtam volna néhány jó minőségű retro cuccért korábban. És ott van az a kis fekete rövidgatyám is, na nem gondolom, hogy azt majd hordani fogja, de kiváló bizonyíték lesz arra, hogy "látod, anyád ilyen vékonyka is volt egyszer régen". Hja igen, öregszünk. 

Zazi babám meg amúgy egyre erősebb, nagyon édi látni, ahogy már teljesen ki tudja magát nyomni hasonfekvésben, és most már egyre kevesebbet sír hason, mégpedig azért, mert vagy felemelt fejjel nézeget (úgy kábé 10-15 másodpercig), vagy ha megunja, pikk-pakk átfordul hanyatt. Videóra is vettem, majd elteszem a picasára. (azt meg tessék jótékonyan elnézni nekem, hogy a videón a háttérben nem bírom a röhögést visszatartani). Nagyon kis okos, és már jó messzire is ellát és elnézeget. A múltkor is porszívóztam, őt meg hurcoltam magammal szobáról szobára az autósülésben, és így aztán nem sírt (annyit), hanem nézte nagy érdeklődve, hogy anya mit csinál. És mintha hallgatna is a nevére, de ebben nem vagyok teljesen biztos.

Lassan majd megkezdjük az alvástréninget is, mégpedig megtanítani, hogy magától elaludjon, mindenféle cumi, ringatás, popsirázás stb nélkül. Fel is tankoltam a könyvtárban, van nálam most 4 különböző könyv a témában, van mit feldolgozni. Valószínűleg meg kell, hogy várjuk vele azt, hogy túl legyünk az oltásokon, meg ha jól emlékszem, amúgy is 5 hónapos kortól javasolja az egyik könyv.

Mi van még. Jacobnak vettünk egy klassz bicót a hétvégén, a bébi mellett már nem nagyon jut ideje lejárni az edzőterembe, a bicikli meg amúgy is jó a térde miatt. A héten várjuk, hogy megjöjjön a neten rendelt bicózár, táska satöbbi, és lehet a jövő héten már azzal teker munkába. Megjött a netről rendelt csomagom is, igen, kantáros farmerszoknya a bumbinak, hogy hasznos-e? nem gondolnám, de anyának is jár egy kis élvezet. Szerencsére Zazi jól viseli, amikor öltöztetem, ha megyünk valahova, van hogy 4x is ruhát cserélek rajta, mire tetszik az összkép, és mindig nagyon édesen türelmesen viseli. 

A hétvégén húsvét, anyós jön látogatni 2 napra (de ennek az ünnepi megszállásos trendnek nagyon hamar véget kell, hogy vessünk:-) ), most meg azon filózok, el kéne vinnem a kiscsajt fület lyukasztani. Jövő hét csütörtökön 4 hónapos nagyszerviz, oltás is lesz, jó lenne, ha addigra begyógyulna. Vagy lehet inkább akkor viszem, ha már úgyis nyűgös lesz 3 napig, akkor legalább essünk túl mindenen egy füst alatt. Még majd kitalálom. 

Március vége

Nna, hát a márciusnak már majdnem vége. Zazika betöltötte a héten a ..., hm..., hogy is? Szóval a 15 hetet. Lássuk csak, mi történt az elmúlt két hétben. 

Éppen most egy kicsi megfázással küzdünk, szerencsére nem nagyon komoly, de azért folyik az orra meg nyűgösebb is, mint szokott. Tegnap este előszedtem a bébi-tylanolt is, ez gyakorlatilag acetaminofen bébiknek, mert azt gyanítottam, fáj a füle. A doki kedden azt mondta a telefonba, hogy a megfázástól be lehet dugulva a füle is, ami elég fura meg kellemetlen érzés lehet, emiatt is piszkálhatja állandóan a fülét/arcát, és ha nagyon kényelmetlen neki, adjak neki egy kicsit, hátha jobban lesz. Szerencsére - lekopogom - láza nincs, úgyhogy remélem hamar rendbe jön majd. 

A héten tavaszi nagytakarításba is kezdtem, igaz, így a bébivel elég kis lépésekben megy. De azért haladok. Összegyűlt egy jó zsák ruha, amit majd el akarok vinni a vöröskereszthez (vagy valami hasonló helyre), meg kidobáltam egy csomó mindent. Megérkezett a porszívófej is, amit rendeltem, ezzel végre rendes hagyományos porszívóvá alakul át az amerikai típusú álló porszívóm, ami ugyan kényelmes és gyors, de a kutyaszőrhöz nem mindig elég erős. És az ágy alatti résszel sem lehet vele rendesen megbirkózni. 

Emellett meg átköltöztünk, mégpedig a Zazika a kiságyban hadművelet részeként. Mivel a kisasszony elég erős akaratú, így úgy tűnt, ha csak egyik napról a másikra a szokásos hálószobai kiskosárból a babaszobai kiságyba költöztetem át, akkor abból tuti nem lesz alvás, mint ahogy a nappali szundikból sem lett semmi az elején. Most már azért le-leteszem nappal is a kiságyban, és elalszik, ma már egy jó 10 percig is el-elnézegetett a kiságyban is, haladunk. Szóval én átköltöztem a bébiszobába, Jacob vissza a hálószobánkba, a Bumbi meg a kiságyban alszik már - egyelőre még a mózesben. De már ideje lesz, hogy kiköltözzön, mert lassan már nem fér el benne rendesen. 

Clevelandről meg a repülésről még mindig nem írtam, ejnye, de ami késik nem (mindig) múlik, szóval majd az is jön. Ezen kívül nagyobb hír nincs, azon kívül, hogy elromlott a nyomtatónk (de már úton a másik), végre ezer év óta először tökfőzeléket főztem fasírttal, és holnap meg kéne csinálnom a második adag juhtúrós pogit is a Clevelandben vett juhtúróból. De lehet inkább valami juhtúróval töltöttet csinálok. 

A héten megint lehűlt az idő, olyan 5-10 fok van, ami márciushoz nem rossz, de ahhoz képest, hogy múlt héten 28 fok volt és rövidgatyás idő, ez elég pocséknak tűnik. De talán már tényleg végleg itt a tavasz, és innentől már csak egyre melegebb lesz. 

 

Zárásul meg még egy-két kép gyorsan. 

Szundi a babakocsiban

Ketten a játszószőnyegen

Kukucs

 

Hello péntek

Na, itten vagyunk kérem szépen, jelentkezem végre, mert minden próbálkozás ellenére is eltelt vagy jó 2 hét amióta utoljára írtam. Tegnap meg ma magunk vagyunk a Bumbikkal, Jacob üzleti úton van Chicagóban, de ma este már jön haza szerencsére. Úgyhogy tegnap megtapasztalhattam, hogy milyen lehet az egyedülálló szülőknek (jó pocsék). Estére ugyanis még a legnagyobb birkatürelemmel megáldott ember is elfárad, és hát bizony ilyenkor derül ki, milyen jó is, hogy este a folyamatos ráfigyelést és foglalkozást igénylő bébit apja kezébe tudjam nyomni, "tessék, itt a lyányod, foglalkozzál vele egy kicsit". A zuhanyozást is úgy kellett időzíteni, hogy evés utánra essen, akkor ugyanis elvan egy kicsit magában is a hintájában, elnézegeti-elpüfölgeti a játékait egy jó 20 percig is akár. 

Most meg itthon vagyunk, kint meg most kezdett az eső esni, áldom az eszem, hogy a kutyát még időben levittük sétálni. Mi is történt még a héten? 

Talán a "legjelentősebb", hogy tegnap először hallottam Zazi babámat nevetni, olyan igazi rötyögőset. Eddig is mosolygott sokat, meg gagyogott is, de kacarászni még nem kacarászott, ez tegnap először történt meg, igen édes volt. :-)) A héten voltunk vásárolni is, vettem magamnak egy ruhácskát (persze csak olyat, amiből az ember a cicit könnyen ki tudja ficcenteni), vettem végre egy vajtartót (ipari mennyiségű vaj fogy nálunk többek között nekem köszönhetően, és utáltam már, hogy a csomagolópapírja mindig szétszakad), így most már szépen kulturáltan lehet a vajat fogyasztani. Tegnap megvolt az első kocsiban-etetés is, kisbarátnémmel találkoztam ebédre, aztán mi még utána még bementünk az egyik közeli boltba, ahol is a pénztárnál már igencsak nagy ordítást rendezett Zazi  kisasszony (persze nyilván olyankor, amikor ezren álltak sorba a pénztárnál), egy idő után mindenki minket nézett. Én meg igyekeztem egy buddha nyugalmával ringatni az üvöltő gyereket. Arra gondoltam, feleslegesen stresszelem magam, akinek nincs gyereke, az úgyse érti, akinek meg van, az meg úgyis tudja milyen amikor a bébi "köztéren" rí. Éhes volt már, és ilyenkor nincs az a cumi/gügyögés/ringatás, ami elhallgattatja. Korábban ilyenkor szélsebesen hazarohantunk, de egyrészt mivel múlt csütörtökön varrtam egy csinos kis cicitakaró rongyot (és ez jót tett az önbizalmamnak), másrészt meg arra gondoltam, hát használjuk már ki, hogy kétlábon járó non-stop gyorsétterem vagyok a gyereknek, így aztán befészkeltük magunkat a parkolóban álló kocsink anyósülésére, és ahogy kell meguzsonnáztunk. (én a frissen vásárolt vajaskekszet, bumbi meg a szokásos tejciét). 

Nem ez volt ám az első, hogy "nyilvános helyen" szoptattam, bár az első, hogy kocsiban. Nem is szórakoztam a cicitakaróval. Múlt héten nyílt rá alkalom a reptéren, de majd erről is írok. 

Közben meg fel-fel kell, hogy keljek, mert a Bumbika ébredezik, és kiköpi meg majd kéri a cumiját újra meg újra. Csak magamat hibáztathatom persze, mert aludt, kellett nekem megpiszkálnom. Ez amúgy vicces dolog, még korábban amikor arról hallottam, hogy vannak bizonyos túlaggódós anyák, akik a szépen alvó csecsemőt képesek felébreszteni, hogy lássák, lélegzik-e még, arra gondoltam, hogy ez mekkora ostobaság, én sosem leszek ilyen paranoid. Ja persze. Dehogynem. A fene gondolta, hogy egy békésen mélyen alvó, bebugyolált (tehát nem látod a mellkasát, hogy mozog-e) csecsemőről egyenesen lehetetlen megállapítani (legalábbis biztosan), hogy él-e vagy sem, így muszáj egy kicsit a nyakát az ujjunkkal megbirizgálni, vagy a kis nyakához a ruha alá dugni az ujjunkat, hogy csak éppen megmoccanjon. Csak nem tudom minek lepődök meg, hogy a bébi ezt nem mindig értékeli. Szóval paranoid lettem én is, de igyekszem a hormonokra fogni. Őrült dolog ez egyébként, tényleg sosem gondoltam volna, de az ember agya eléggé átalakul. Az egyik sokkolóan meglepő új tulajdonságom például, hogy bármelyik t időpillanatban 5 másodpercen belül azonosítani tudok 10+x számú veszély és sérülési lehetőséget, ami ott abban az adott helyen és pillanatban a bébit potenciálisan fenyegeti. Szóval most már belátom, az aggódás ellen nem lehet mit tenni, valószínűleg genetikailag van kódolva.

Ma egyébként elég jók vagyunk, délelőtt fél 11 van, és már sétáltunk, reggeliztünk, mindkét bumbi is evett, és az is kivételesen eszembe jutott, hogy Jacob kenyérkovász-kultúráját is megetessem. Igen, saját sourdough-bread starter kultúránk van, egy vermonti (vagy maine-i?) kenyér és lisztgyár saját élesztőgombája. Ez olyasmi, mint annak idején ha emlékeztek a barátságsüti volt, hehe, vagy a kefírgomba. Élő cucc, amit időnként etetni kell. Ezt például naponta víz és liszt keverékével. Tegnap reggel például elfelejtettem, és csak este kapott enni, remélem nem purcantottam ki. (bár ha arra gondolok - igen gusztustalan vagyok -  hogy például az élesztőgomba-fertőzést milyen marha nehéz kiirtani és kikúrálni, hát meglepődnék, ha ezt az élesztőtenyészetet meg ilyen könnyen ki lehetne dögleszteni). Szerencsére van egy másik adag a hűtőben (ha a hűtőben tartjuk, nem kell  ilyen gyakran etetni). A kultúra javára legyen mondva, Jacob isteni kenyeret tud sütni, talált egy receptet, amit követve teljesen pont olyan klassz kenyér készül itthon is, mint amit a profi pékségekben vesz az ember, ropogós-ruganyos-lyukacsos - majd csatolok képet (az ízét-állagát meg tessék hozzáképzelni).

Ja a héten szervizben is voltunk, a kocsit vittük a szokásos kötelezőre (ja és most jut eszembe, ott is ettünk a váróban. Na nem ez az új perverzióm, hogy minél bizarrabb helyeken szoptassak, csak nehéz kikerülni, ha az ember babája még 3-4 óránként eszik. Mentségünkre szolgáljon, hogy senki nem volt a váró azon foteles részénél, és háttal ülve a szalonnak amúgy sem látott senki, és az új rongyikánkat is használtuk. Meg amúgy is, itt törvény mondja, hogy a nők legálisan tehetik közszemlére a cicijüket minden államban, ha a bébijüket etetik, és nyilván persze tök természetes a dolog, csak azért mégis az emberbe ugye bele van nevelve, hogy ugye az illendőség, meg a szemérem, pedig hát tényleg, mekkora hülyeség is ez. Ha mindig csak itthon etetné az ember a bébijét, sosem tudna sehova sem menni.)

A cicitakaró egyébként nagy találmány, és eléggé egyszerű. A neten olyan jó 25-30 dollártól árulják, pedig csak egy darab rongy. Az akciós méteráruban vett könnyű kis szőtt pamutból még az extrán vett fűzőmerevítővel együtt is kábé max 8 dollárba kerülhetett az egész, így hogy magam varrtam. Egy nagy elfektetett téglalapot kell elképzelni, a felső hosszabb oldalának közepén egy olyan 30 centinyi merevítő alkotja a "lesőnyílást", a merevítő két szélénél meg egy pánt megy körbe a nyak köré. Ilyen.

Találtunk aztán két bébiruha turit is, igen megörültem neki, mert rá kellett jönnöm, a Zazinak nincsen igazából amolyan helyesebb kimenős ruckója. Ezek a rugdalózók édesek, de mégsem annyira prezentábilisak (ez létező szó vagy én találtam ki? ), meg aztán a jó idő is jön, így igen melegek is. Szerencsére kaptam kis helyes kord meg farmer kantáros nacit, meg kis napozót is. Komolyan mondom, édesebb cuccok voltak ott, mint amit újonnan lehet a boltban kapni, ráadásul tényleg potom áron. Tök ostobaság amúgy, most már a tavaszi-nyári cuccokat lehet a boltokban kapni, és amíg a kisfiú cuccok (ami nem rugdalózó) mind édes kis kantáros nacik, overallok meg kis mellényes pólócskák, addig a kislány cuccok (ami nem rugdalózó), az mind csak kis ruhácska bugyival. Én nem tudom, hogy hogy gondolják, aki próbált már 3 hónapost ruhácskában húzgálni, hát kész bénázás az egész, felcsúszik, begyűrődik, nincs ezeknek a ruhagyártóknak egy csepp esze sem. Amikor majd már szaladgálnak, akkor okés, hogy kisruha, de előtte? Szóval így kénytelenek vagyunk fiús cuccot hordani. De tessék megnézni, így rózsaszín hellokitty-s body-val (nem látszik) nem is olyan fiús, igaz?

"Ájfón"

Ma letöltöttem a telefonomra a blogger alkalmazást, aminek segítségével a telefonomról is tudok egyszerűen bejegyzést írni. Ezt is már azzal írom próbaképp, az ágyból, az éjjel kellős közepén - éljen a négy óránkénti etetés. De remélhetőleg így majd még többet fogok tudni írni. Hurrá.
Minden további helyett most inkább megyünk aludni, de hamarosan jelentkezem még.

Oltás után

Írok gyorsan, mielőtt a mai bejegyzés is elmaradna. Hiszen már megint több, mint egy hét telt el az utóbbi bejegyzés óta. Ami újság történt azóta: 

Hát ez a rotavírus szirup vakcina, ez bizony egy nyavalyás dolog. legalábbis meggyőződésem, hogy ez volt a leggonoszabb az összes közül. Szegény Kisbumbi elég hascsikarós volt tőle egy jó pár napig, a múlt héten volt egy-két kellemetlen napunk emiatt. Ráadásul ha a hasmars nem lett volna elég, szegénynek még jó kis refluxsza is lett tőle, de talán már ez is múlni látszik. Nem is értem, miért jó hogy szegény kéthónaposokat ilyen hamar ilyen sok szerrel oltják. 

Amúgy Zazika nagyon kis okos már. Most már le tudom tenni a hintába, és egy 10-15 percig elvan azzal, hogy nézegeti a játékait, ez újdonság, mert régebben egyáltalán nem érdekelte. A kezét is lassan kezdi megtanulni, persze még nem jött rá teljesen, mire való, de a cumit már kiválóan meg tudja fogni és kirántani a szájából, de mivel a precíziós mozgás és irányítás még nem megy, a visszatétel már nem megy ilyen zökkenőmentesen, mert a cumi vagy elfordul, vagy a szája mellé megy, vagy leesik, és ilyenkor jön a sírás. De érdekes, mert láttam már hogy próbálja a kiesett cumit valahogy a kezével visszakanalazni, de persze ez ritkán sikerül. 

A másik dolog, aminek örülünk, hogy végre alszik úgy is, hogy balra van fordítva a feje. A jobb oldalt még mindig jobban szereti, egy ideig aggódtam is, hogy sokszor csak arra fordította a fejét. Nem volt annyira vészes, mert arra rájöttünk, hogy tudja balra is fordítani, csak általában nem akarja. Azért mi még szerencsére egy kicsit okosabbak vagyunk nála, a trükk bevált: a kiskosarát megfordítottuk az ágyban, hogy ha anya felé akar fordulni, akkor kénytelen legyen balra nézni. A fene gondolta, hogy ennyire motiváló vagyok: a trükk meglepően működött. Most már legtöbbször balra fordított fejjel alszik.

Elkezdtünk gondolkodni azon is, hogy mikor és milyen napirendet vezessünk be, lassan majd ahogy nagyobbacska lesz, az is kellene. Most még csak úszunk az árral, amikor megéhezik, eszik, amikor elalszik, alszik, este is velünk van amíg mi nem megyünk aludni, de lassan majd be akarunk vezetni neki egy kiszámítható lefekvési rutint, állítólag az jót tesz a gyerekeknek. Persze ezt majd csak akkor fogom bevezetni, ha majd már végre a kiságyában alszik. Van egy tippem, kinek lesz ez az átmenet nehezebb :-). Annyira megszoktam már, hogy ott van mellettem éjjel, nem egyszerű hozzászokni a gondolathoz, hogy egy másik szobában fog aludni... jájj. Persze úgy jobb lesz majd mindenkinek hosszú távon, de ki gondolta, hogy ez ennyire nehéz szegény anyukáknak...

Zárásul még egy két kép: 

Hordozóban

Igen szeret rágcsálni, és most már szinte állandóan folyik a nyála. Remélem a foga még nem jön egy-két hónapig

A feketében a feje sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkora:-)