Újdonságok

Este van, péntek, végre itt a hétvége. Bár nekem minden nap gyakorlatilag hétvége, de hétvégén legalább Jacob is itthon van velünk. Na nézzük, mi is volt a héten. 

Legelőször is, megérkezett a függöny. Remélhetőleg a hétvégén Jacob fel is fogja tudni szerelni. Azután meg megérkezett a kerti bútor is, bár a kerti bútor kifejezés egy kicsit túlzás - az erkélyre vettünk két széket és egy kisasztalt, hogy legyen hol ücsörögni meleg nyári estéken. Majd csinálok róluk képet. 

Kisbumbival nem olyan sok újdonság van. Talán annyi, hogy már egyértelműen látszik, hogy kezdi felfedezni a tappancsait, és ha éppen ül vagy fekszik, nagy vidáman ragadja meg vagy a talpát, vagy a zokniját, vagy a nacijának a szárát. A gyors kis bumbimancsokra is oda kell már figyelnem egyre jobban. A múltkor - ahogy már talán említettem -  éppen az egyik vállamon volt átvetve, és amíg én a fagyasztóból kivettem valamit, addig ő a fagyasztó ajtaján lévő zacsit ragadta meg a hátam mögött és vette ki a hűtőből. Vicces nagyon. Bár kevésbé vicces, de jó nagyot nevettem egy másik eseten is, ez éppen tegnap történt. Éppen egy nyakik kakis eset után törölgettem, ilyenkor általában felültetem, és amíg kissé előredőlve ücsörög, addig le tudom törölgetni a hátát. Így is tettem tegnap is, éppen nagy örömmel befejeztem a törölgetést, "nnna, tiszta vagy lelköm" felkiáltással, fektetném vissza, hogy ráadjam a tiszta pelust, hát akkor látom, hogy amíg én nagy alaposan a hátát törölgettem, addig ő jól megmarkolta és összetapicskolta a pelenkázó szivacs lábánál található kakis pelust. Remek. 

A másik új tudományát nem találom ennyire viccesnek. Már egy jó hónapja hangicsál mindenféléket, ahogy kell, de a héten egy újabb hangot és szórakozást talált ki magának. Rájött, hogy hangot kiadni nem csak a levegő kifújásánál, hanem a beszívásánál is lehet, és ezt az új tudományát nagy lelkesen gyakorolja is. Rám meg naponta nyolcvanszor jön rám a frász,  mert ez pontosan úgy hangzik, mint amilyen hangot a tüdőbetegek adhatnak ki, amikor éppen rájuk jön az asztmás roham, vagy ha nem kapnak levegőt. Nem győzöm lesni, meg magamat nyugtatni, hogy valószínűleg semmi baja, hiszen közben rendesen is vesz levegőt, meg vigyorog mint a tejbetök, de akkor is marha rossz hallgatni. Remélem hamar leszokik majd róla.

Biztos van még valami, amit akartam írni, de már este van és nem jut az eszembe. Talán majd a hétvégén. Addig meg pár friss kép: 

Nagylányos ruckóban: anya melléültette a zsiráfot

Farmernacink is van

Bumbó szék

Vagyis inkább ülőke

Kerek fejű

Zoknis

Kék szemű, és valószínűleg ilyen is marad

Függönyt veszünk

Függönyt veszünk, bizony, mégpedig a gyerekszobába. No nem az eddig rejtve maradt lakberendezői énem tört ki, hanem egyszerűen szükségünk van rá a túlélésünk érdekében. 

A kisasszony ugyanis a tyúkokkal kel. Jön az 5 óra, feljön a nap odakünn, énekelnek a madarak, Bumbi pedig ébred és boldogan csiripel a kiságyában. Ez még nem is lenne baj, csakhogy ez a boldog egyedül csiripelés ez egy jó 10-15 perc múlva már unalmassá válik, Őbumbisága úgy dönt, hogy mennyivel sokkal érdekesebb lenne, ha lenne egy kis társasága is, viszont mivel baráti köre egyelőre még nem túl széles, így ez a társaság az én lennék. Jön tehát a kiabálás sírás-rívás: jöjjön anya, vegyen fel, vagy legalábbis szórakoztasson néhány bukfenccel vagy balettgyakorlattal, esetleg cipeljen körbe egyet a lakásban. No de anya, -aki nem fekszik a tyúkokkal és különben is képes lenne napi 10 órákat minden gond nélkül aludni - egyáltalán nem találja a hajnal ötkor kelést ennyire viccesnek, még akkor sem, ha Bumbi a legédesebb madárcsiripelős vigyorával kacag a képébe. 

Sötétítőt veszünk tehát, mégpedig olyat, ami speckós, kiszűri a napsugarakat, sőt, a hőt is, ami jól jön majd nyáron a nagy melegben, és télen sem árt azért a bumbiszobának, ami a lakás leghidegebb szobája. Meg is rendeltem már, remélem hamar megérkezik. Egy jó sötétítő ugyanis elvileg órákkal tudja meghosszabbítani a kis pacsirták alvásidejét, ráadásul esténként is egyre később lesz sötét, Bumbi meg világos nappal annyira nem akar aludni menni. Nagy reményeket fűzök tehát a sötétítőhöz, aztán majd meglátjuk, hogy válik be.

Egyelőre ennyi. Majd megírom, ha van valami újdonság. Most meg megyek pakolni, mert megyünk egyet kirándulni. 

 

Fülbevaló

Megint eltelt 2-3 hét, megint itt vagyok nagy végre. Elég sok minden történt az elmúlt 2 hétben, gyorsan szemügyre is veszem őket. 

Először is, 2 hete szerdán, április 4-én nagy nehezen elhatároztam magam, hogy elmegyünk a Cambridgeside Galleria bevásárlóközpontba, és megnézem és meginterjúvolom azt az ékszeres helyet, amit a legtöbb anyuka ajánlott füllyukasztásra a fórumokon. Régóta filóztam már a füllyukasztáson, itt sajna nem divat a kórházban megcsináltatni, az anyukának kell majd a pár hónapos bébit magának elvinni. Sok gyerekorvosi rendelőben a doki is kilyukasztja állítólag, de amikor a mi dokinkat kérdeztem, a válasz, amit kaptam nem volt valami biztató: "Én nem csinálom - mondta - de dr. Tuli igen, éppen nemrég szerezte be a füllyukasztó készletet egy orvosi konferencián, és azóta már tud lyukasztani." Egyszóval nem túl gyakorlott - szűrtem le. Körbekérdeztem, körbeolvasgattam, és sokan a plázákban található helyeket ajánlották: rutinosak, sok tapasztalatuk van, és ráadásul valószínűleg a higiéniai dolgokat is betartják jó erősen - itt Amerikában mindenki rettenetesen fél a pereléstől, ami, lássuk be, elég gyakori. És egy per egy helynek sem tesz igazán jót. 

A nagy dilemma még az volt, hogy lyukasztógéppel vagy tűvel legyen kifúrva. A nagyokosok a tűt javasolják: kissebb sérülést okoz, állítólag jobban gyógyul, szebb, kevésbé fáj - viszont lassabb és kábé szinte senki nem csinálja, főleg fülre és főleg kisbabáknak. A lyukasztógép gyors, egyszerű és sok helyen elérhető, ha jól tudom dokik is azzal csinálják, csak hát állítólag jobban roncsol és lassabb a gyógyulás. Nehéz döntés, bár az lányegesen megkönnyítette, hogy bébiknek gyakorlatilag senki nem fúrja a fülét itt tűvel, sok választásom igazából nem volt. Még megvárhattam volna, amíg hazamegyünk Magyarországra, és ott találni valamit, de egyrészt nem akartam annyit várni, mert a kisasszony már így is kiválóan ért a fülének gyűrögetéséhez, másrészt meg biztos jó a jet-laget fülfájással kombinálni...

Szóval felkerekedtünk, azzal az elhatározással, hogy meginterjúvolom a hölgyet (gondolom hölgy) a fülbevalós helyen: mennyi gyakorlata van, mit javasol, hogy megy ez. Odaérve persze mondanom sem kell, ideges voltam, mint a fene. De a kiscsaj (kiscsaj? velem egykorú... ) meglepően kedves volt, rengeteg bébinek csinálták már, ha 2 hónapos elmúlt, akkor oké, legutóbb szombaton volt egy bébi, majd megmutogatta a fülbevalókat. Megnyugtatott, hogy nem olyan szörnyű, így aztán vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, belevágunk. Kiválasztottunk egy rózsaszín kisvirágosat, a csaj meg elkezdte a készülődést. A fülbevalók, amivel lyukasztják, kis steril kapszulákban vannak, azt teszi a gépbe, ami gyakorlatilag olyan, mint egy tűzőgép. Most "belövi", kapunk tisztító folyadékot, amivel naponta 2x kell megtisztogatni meg megforgatni, majd 4 hét múlva vissza kell jöjjünk, és akkor kicserélik rendesre (ez, amivel belőtték, hegyes, és a hátrésze is különleges), 6 hét múlva meg kicserélhetjük másra is, ha akarjuk. 

Egy székre kellett leülni, Bumbi az ölemben, le kellett fognom a kezeit az egyik kezemmel, a fejét tartani a másikkal. Kábé 2 perc alatt megvolt az egész, és csak egy kicsit sírt. Mondanom sem kell, én remegtem, mint a nyárfalevél. Másnap egy kicsit nyűgösebb volt - feltételezem -  a fülbevaló miatt, így kapott egy kis fájdalomcsillapítót, de 2 nap alatt túl voltunk rajta. Most már azt gondolom, megcsinálhattuk volna sokkal hamarabb is, amikor még kisebb és még "tudatlanabb" volt, de így sem volt vészes. Örülök, hogy túl vagyunk rajta. 

Voltunk aztán a 4 hónapos ellenőrzésen is. Zazika 6 és fél kiló, 64 centi  - ha jól emlékszem -, és nagyjából minden oké. Mind a doki, mind a nővérek megjegyezték, hogy milyen erős, az ekkora bébik nem mindig szoktak ilyen jó erőben lenni. Kapott megint oltást mindkét kis combjába, meg azt a nyavalyás rotavírus szirupot is, bár lekopogom ezúttal sokkal egyszerűbben túl lettünk rajta. Ugyan volt egy pici hőemelkedése, de nem sok és hamar el is múlt. Kaptunk gyógyszert viszont a refluxra, mert a gyomorsav igencsak bántja a úgy tűnik a nyelőcsövét szegénykének. Minden babunak van refluxja, ez életkori sajátosság, de nem mindnek irritálja a nyelőcsövét. Valószínűleg emiatt voltak többek között az esti lefekvési nagy sírások, meg a hiszti az evések után. Magamat meg tejmentes diétára fogtam, hátha az is segít, meg a doki azt is javasolta, hogy elkezdhetünk neki esténként egy kis baba-rizspépet keverni anyatejbe, hadd tanulgassuk a kanállal evést meg így akkor elkezdhetjük a szilárd kaják bevezetését. 

Itt tartunk most. Eddig kétszer adtam neki kiskanálkával, elsőre nem annyira érdekelte, de tegnap már igen ügyesen eszegette nagy lelkesen. A tejmentes diéta eredményét kábé majd még egy hét múlva lehet majd már látni, a tehéntej-fehérje makacs jószág, kell neki vagy 2 hét, hogy ne legyen már megtalálható az anyatejben. A gyógyszer meg mintha elkezdett volna hatni, de tegnap óta sajna megint visszaestünk, nem tudom, hogy a hatása futott ki, vagy amiatt volt nyűgös, mert kimcsit ettem (kimcsi: koreai fermentált kelkáposzta, olyan mint a savanyú káposzta, csak kelkáposztából és csípősen), talán majd holnap meglátjuk. 

fülbevalós alvós

még mindig szeretünk a hordozóban lenni

Itt a záprilis

Szóval, (szóvallal nem kezdünk mondatot. Vagy az a hátravonatkozik? Ésre? Érdekes kérdés ez amúgy, az emberbe belesulykolják ezt kiskorában az általános iskolai nyelvtan órán ezeket az aranyszabályokat, aztán meg kísérti egész életében. Írt erről a Vekerdy egyszer egy jó kis cikket, hogy milyen ostoba is, hogy a kisiskolásokba beleverik, hogy fiam, egész mondatokban beszélj, ne csak egy szavas válaszokat adj, közben meg a magyar nyelv olyan szép, hogy igenis léteznek benne egyszavas mondatok. Teljesek, épek, egész mondatok. No de ez csak egy mellékvágány, a cikket meg akinek kedve van, ássa elő a Nők Lapja archívumából.) írtam ugye, hogy kiszórtam egy jó pár szatyornyi ruhát a minap. Azt nem említettem viszont, hogy előtte mindent gondosan felpróbáltam. Mit mondjak, voltak meglepetések.

Az ember - hiába olvas utána, hiába mondanak neki ezt-azt - mégiscsak naivan áll neki a terhességnek, és ily módon a terhességgel együtt járó testi változásoknak. Hiszen van, amit az ember tud előre, mint például hogy megnő az ember hasa, ez nem kérdéses, és az sem, hogy jó pár kiló is felmegy jó esetben az emberre - zsír formájában. Ha eléggé tájékozott, még azt is tudhatja, hogy megnőhet a keze és a lába is, és a növekedési hormonok miatt az orra és a füle is. Arra számítottam tehát, hogy a régi ruháimat majd derékban nem tudom begombolni, vagy hogy az extra súly miatt combban majd szűkek lesznek, ám azt álmomban sem gondoltam volna, hogy bordában fogom "kihízni" a legtöbbjüket. de tényleg, majd' a szívem szakadt meg, amikor az egyetlen egyszer hordott gyönyörű sötétlila ruhám egyszerűen nem ért be a bordáimnál.

Mert hiába olvassa, hogy a testarányai is teljesen megváltozhatnak, átalakulhatnak, de valahogy a csontokra az ember úgy gondol, hogy azok állandóak, fixek, és nem tudnak csak úgy megváltozni. Pedig a terhesség, amilyen egy különleges dolog, bizony a csontokat is megváltoztatja. A hormonok valamennyire felpuhítják a csontokat, nemcsak azért, hogy a bébi feje kiférjen a csípőcsontok között, hanem hogy például a hasból a felfelé kiszorított belső szervek elférjenek. Megnőtt a bordáim körmérete tehát, és észre sem vettem.

Így aztán fájó szívvel kénytelen voltam elpakolni megannyi ruhácskámat.

Persze volt, amitől nem volt könnyű megszabadulni, volt amitől nem is tudtam. Így aztán a 'kidobni' és 'elajándékozni' kupac mellett lett aztán egy 'talán egyszer mégiscsak jó lesz rám', illetve egy 'Zazikának majd jó lesz' kupac is. Bizony, bizony, ezt is megértük. És milyen jó is, hogy van már egy kislányom. Mert amilyen fájó szívvel pakoltam el egyetemista koromból sejhajig sem érő farmer miniszoknyáimat, olyna vicces volt belegondolni, hogy majd egyszer a Zazinak jó lesz, hehe, még ha nem is fogja hordani, hát érdekességnek. Meg eltettem egy-két nyomott pólócskámat is, hátha majd egyszer vicces lesz előásni. Én például mit nem adtam volna néhány jó minőségű retro cuccért korábban. És ott van az a kis fekete rövidgatyám is, na nem gondolom, hogy azt majd hordani fogja, de kiváló bizonyíték lesz arra, hogy "látod, anyád ilyen vékonyka is volt egyszer régen". Hja igen, öregszünk. 

Zazi babám meg amúgy egyre erősebb, nagyon édi látni, ahogy már teljesen ki tudja magát nyomni hasonfekvésben, és most már egyre kevesebbet sír hason, mégpedig azért, mert vagy felemelt fejjel nézeget (úgy kábé 10-15 másodpercig), vagy ha megunja, pikk-pakk átfordul hanyatt. Videóra is vettem, majd elteszem a picasára. (azt meg tessék jótékonyan elnézni nekem, hogy a videón a háttérben nem bírom a röhögést visszatartani). Nagyon kis okos, és már jó messzire is ellát és elnézeget. A múltkor is porszívóztam, őt meg hurcoltam magammal szobáról szobára az autósülésben, és így aztán nem sírt (annyit), hanem nézte nagy érdeklődve, hogy anya mit csinál. És mintha hallgatna is a nevére, de ebben nem vagyok teljesen biztos.

Lassan majd megkezdjük az alvástréninget is, mégpedig megtanítani, hogy magától elaludjon, mindenféle cumi, ringatás, popsirázás stb nélkül. Fel is tankoltam a könyvtárban, van nálam most 4 különböző könyv a témában, van mit feldolgozni. Valószínűleg meg kell, hogy várjuk vele azt, hogy túl legyünk az oltásokon, meg ha jól emlékszem, amúgy is 5 hónapos kortól javasolja az egyik könyv.

Mi van még. Jacobnak vettünk egy klassz bicót a hétvégén, a bébi mellett már nem nagyon jut ideje lejárni az edzőterembe, a bicikli meg amúgy is jó a térde miatt. A héten várjuk, hogy megjöjjön a neten rendelt bicózár, táska satöbbi, és lehet a jövő héten már azzal teker munkába. Megjött a netről rendelt csomagom is, igen, kantáros farmerszoknya a bumbinak, hogy hasznos-e? nem gondolnám, de anyának is jár egy kis élvezet. Szerencsére Zazi jól viseli, amikor öltöztetem, ha megyünk valahova, van hogy 4x is ruhát cserélek rajta, mire tetszik az összkép, és mindig nagyon édesen türelmesen viseli. 

A hétvégén húsvét, anyós jön látogatni 2 napra (de ennek az ünnepi megszállásos trendnek nagyon hamar véget kell, hogy vessünk:-) ), most meg azon filózok, el kéne vinnem a kiscsajt fület lyukasztani. Jövő hét csütörtökön 4 hónapos nagyszerviz, oltás is lesz, jó lenne, ha addigra begyógyulna. Vagy lehet inkább akkor viszem, ha már úgyis nyűgös lesz 3 napig, akkor legalább essünk túl mindenen egy füst alatt. Még majd kitalálom.