Utána itthon pedig főztünk (Jacob főzött), előételnek paprikás-brokkolis frittattát (fogalmam-sincs-hogyan-írják), főételnek töltött tököt (acorn-squash - makk-tök :-), jól hangzik tudom, szerintem nincsen magyar neve még: http://en.wikipedia.org/wiki/Acorn_squash) és friss zöldsalátát, utána pedig sütőtükös pitét. Nagyon ízletes lett mind. Jacob főzött, közben pedig néztük a meccseket.
Errefelé a futballnak nagy keletje van. No nem a mi rendes focinknak, hanem az amerikai footballnak, amerikai focinak. Nem is csak keletje, hanem kultusza van, főleg délen, például Texas államban, ahol sokszor szinte az lehet az ember érzése, hogy minden, már a középiskolától kezdve, csak a foci körül forog. (Készült is róla egy sorozat, a Friday Night Lights, - Tiszta szívvel foci, egészen jó kis sorozat, ajánlom aki meg tudja szerezni/vagy ha otthon adják valahol Tiszta szívvel foci). Ez országos szinten is le van osztva rendesen, hivatalosan pénteken csak középiskolai meccseket lehet adni a tévén, szombat az egyetemi foci napja, vasárnap és hétfőn pedig a profi meccseket lehet nézni - és ezek szerint is vannak a fontos meccsek. Azért szabályozták így, hogy még véletlenül se lehessen egymásnak konkurenciája. Szombaton tehát college football, vasárnap és hétfőn pedig a profi meccsek vannak. A profi foci évad nemrég kezdődött, összesen tizen- vagy huszonvalahány hétig tart, és előre le van osztva ki mikor játszik, minden héten egyet. Az egész utána pedig a Super Bowl-lal ér véget, ami az egész foci évad csúcspontja (http://hu.wikipedia.org/wiki/Super_Bowl). A legtöbb embernek van kedvenc csapata, és vasárnaponként szívesen öltöznek a csapatjuk színeibe. Csapatja az embereknek vagy családi tradíciók alapján van, vagy ha az nincs, akkor ha valahol sokáig lakik az ember, vagy ahova egyetmre jár, általában annak drukkol. Itt Bostonban (és a környéken) a New England Patriots az a csapat, akinek a legtöbben drukkolnak. Jacob - tradicionálisan - Cleveland Browns szurkoló, úgy mint ahogy apukája is. A Hesterman nagypapa Clevelandban lakik, apukája is ott nőtt fel, és bár ma már a családból egyedül a nagypapa lakik Ohioban, a család nagy része még ma is Browns szurkoló.
A focimeccsek általában párhuzamosan történnek, és sok bárban-kocsmában-étteremben-pubban általában vagy a helyi csapat meccsét, vagy valami érdekesebb meccset adnak. Nagy megörülés volt tehát, amikor is Jacob talált egy Browns-kocsmát a neten. Pár hete elhatároztuk, hogy megnézzük.
A "kocsma" egy ír pub a Longwood környéken, ami tőlünk kocsival kb. 10-15 percre van. Cleveland ebben az évben minden meccsét vasárnap délután egykor játssza. Mi is felöltöttük narancssárga és barna pólóinkat, és nagy reményekkel (legalábbis Jacob) érkeztünk a helyszínre, remélve, hogy a bárban a Cleveland meccs megy majd a tévén. Én csak abban reménykedtem, hogy nem fognak különösen hülyének nézni minket a narancssárga cuccban, és remélhetőleg rajtunk kívül lesz pár lélek ebédidőben az alagsori kocsmában.
Az ajtón belépve fogadott minket a nagy meglepetés, a pub nemcsak hogy nem volt üres, de gyakorlatilag dugig volt vendégekkel, és szinte kivétel nélkül mindenki az ismerős narancssárga vagy a barna színű felsőbe volt öltözve. Nemcsak hogy mutatták a meccset, hanem a bárban minden tévén a Browns meccs ment. Képzelhetitek a széles vigyort Jacob képén.Úgyhogy aztán mi is beleovadtunk a közönségbe, nagy nehezen találtunk ülőhelyet az egyik asztal el nem foglalt oldalához kéredzkedve, és nagy boldogan néztük végig a meccset. Igazán mókás módon a szünetben kiderült, hogy komoly kis bostoni cleveland brwons klub székhelye a kocsma, a klub vezetője mikrofonon át beszélt a lelkes vendégekhez a félidő szünetében, hirdetve a klubot, a harmadik negyed utáni sorsolást a tagok között, és éltetve a Browns csapatát. Vicces volt nagyon. Azt mondanom sem kell, hogy tagok lettünk, kaptunk szép narancssárga pólót is, feliratkoztunk az email listára. Persze panaszra nem lehet okom, a sör jó, a kajáik is finomak, mi más kell még egy jó vasárnap délutánhoz:-)
Nem lehet azonban minden vasárnap kocsmába menni, viszont mivel mindketten orrot-magasan-hordó kultúrsznobok vagyunk, ezért tévé előfizetésről, kábelről szó sem lehet nálunk. A széles, lapos LCD-nken tehát csak wii-zünk, filmeket nézünk a wiin keresztül a netflix-ről, vagy a laptopunkat rákötve a számítógépről. Foci viszont egyiken sincsen. Úgyhogy aztán múlt hétvégén beszereztünk egy digitális szobaantennát. (azt hiszem digitális, de ki tudja). Azóta van tévénk. Nem több, mint nagyjából 10 csatorna, semmi érdekes, de van, és ez annyit tesz, hogy nem kell elmenni itthonról, Jacob immár a kanapéról nézheti a focit. Vagy a konyhából, ha főz, általában ez utóbbi szokott lenni a felállás.
Apropó főzés. Ma valaki eszembe juttatta ( a facebookon) a székelykáposztát, úgyhogy délután óta azon spekulálok, melyik nap fogok azt főzni. Nyamm. Székelykáposzta. Milyen érdekes, hogy az ember fölnőtt korára hogy meg tud szeretni néhány olyan ételt, amit általánosban semmi pénzért meg nem evett volna. Főzni is fogok bizony a héten, remélem kapok hozzá jóféle savanyú káposztát.
További képek a picasan. ( http://picasaweb.google.com/zita.domonkos/RockportMA# )
