Itt vagyunk, itt vagyunk, nem vesztünk el, csak éppen a héten magam vagyok a gyerekekkel - Jacob Dublinban konferenciázik, majd csak hétfő este jön. Addig én etetek-itatok-sétáltatok-fürdetek-satöbbi satöbbi.
Megvagyunk, növögetünk, nagyon sok újdonság nincsen velünk. Nem is emlékszem mi volt az utolsó, amit írtam. Zazika most már szépen feláll mindenhol, kanapénál, tévés polcnál, a kis játékos kosaránál, sőt, még az ajtónál is, a kiságyban pedig szépen körbe tud lépegetni. Nem tudom írtam-e, hogy a vennünk kellett a kiságyra élvédőt - a kisasszony hódtevékenysége igen erős méreteket öltött. Eddig bevált, bár néha leszedi, de azt nyugodtan rágcsálhatja, jobb, mintha a kiságy fájáról enné le a festéket. A foga még mindig jön fent, szerintem már csak napok kérdése, a púp a felső ínyének elülső oldalán egyre lejjebb mászik, már elérte az alját, szerintem most már csak át kell törnie annak a kis fognak. Ezek azért lassabban jönnek, mint a 2 alsó.
A másik újdonság, hogy az életünk átalakult küzdelemmé, már ami a pelenka cseréléseket és az öltözést illeti. Nem tudom, mi lesz így velünk, főleg hogy jön az ősz, nem lehet már egy bodyban szaladgálni. A kreativitásom határait pengetem minden peluscserénél, hogy mit tudok a gyerek kezébe adni, ami van annyira újdonság, hogy leköti legalább arra a másfél percre, amíg gyorsan leveszem a pisis-kakis pelust, megtörlöm a popóját és ráadom a tiszta pelust. A legtöbb dolog egyszerűen nem működik, rögtön hasra vágja magát és már menne is a pelenkázón, ami enyhén szólva sem egy szerencsés dolog. Ha lefogom, akkor meg jön a hisztis visítás, morgás, meg a vergődés, és bizony elég erős ahhoz, hogy komoly küzdelem legyen a dologból. Ha ilyenkor például cumit vagy valami játékot adok a kezébe, hogy azzal ellegyen, akkor nagy komoly duzzogós arcot vágva úgy dobja el azt a valamit, hogy csak úgy nyekken.
Vásárolni is voltunk a minap, most már kapni a téli cuccokat, ráadásul leárazás is van, úgyhogy vettem én is téli meleg ruckókat, overallt meg meleg kezeslábast. Itt muszáj ezeket a cuccokat időben megvenni, mert mindent még a szezon előtt elkezdenek kiárusítani, tehát hamar elfogy ami édes meg a méret is, és karácsonykor kvázi már szinte csak tavaszi cuccokat kapni. Szóval vettem egy két dolgot, le is voltak árazva igen megörültem, és itthon nagy boldogan gondoltam, na majd akkor divatbemutatót tartunk. Ráadom őket a kiscsajra, hogy megnézzem, vajon jó-e meg milyenek.
A nagy műveletre a kisszoba új szőnyegén került sor. Hát mind a ketten derekasan leizzadtunk. Micsoda naiv dolog volt annak idején azon sopánkodnom, hogy egy pici bébit milyen nehéz öltöztetni, hát kérem szépen az kutya füle volt ehhez képest.
A cuccok egyébként szerintem jók, még mind egy kicsit nagy, de remélem belenő majd télre, ha nem nem, akkor meg majd megpróbálom becserélni, amit lehet.
Ezen kívül elvagyunk csendesen. Nagyon meleg, ostoba párás idő van még mindig, itt mondjuk úgy számolják, hogy szeptember 21-ig még hivatalosan nyár van. Napközben elmászkál eljátszik a szőnyegen, legkedvesebb elfoglaltsága kisietni a konyhába a fiókot húzogatni, a másik meg az, hogy átmászkálni rajtam, ha mondjuk épp a szőnyegen ülők.
Eszeget is ezt meg azt, mondjuk még igen kicsi mennyiségeket egyszerre, de már például nem akar rögtön megfulladni, ha egy kicsit darabosabb a püré. Jövő héten megyünk a dokihoz nagyszervízre, hát kíváncsi leszek, hogy hány kiló és mekkora. Mintha mostanában nem hízott volna annyit. Hiába no, a sok mászkálás, meg már az evés sem érdekli annyira, mint régen. Meglátjuk.
