egér III

Az egerünket szabadon engedtük. Pont.
Ennél többet csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó mondani. Kéremkapcsoljaki.

egér II

Nos hát újabb fejlemények vannak egér témában. 

Szóval, csütörtök óta egyre többször láttuk a kis dögöt a lakásban, ráadásul péntek este rájöttünk, hogy a kutya kajás zsákja alul ki van rágva. ezzel egyidőben keresgélem a neten, és találtam is pár ötletet humánus egérfogó megoldásra. Úgyhogy kiadtuk magunkan a parancsot, szombat reggel zárható vödör és humánus egércsapda vásárlás a home depot-ban. 

Így is lett, a kutya kaja átkerült egy nagy zárható dobozba, két új egércsapda pedig kikerült a lakásba. Az egeret viszont ez nemigen hatotta meg. Szombat délután többször is láttuk (icike-picike!), az egérfogó dobozokat mind sorra elkerülte, és nem tudtuk elcsípni egész nap. Egyszer Jacob bekerítette, ott ült a sarokban. Agyonüthetem? -kérdezte, mondom ha nagyon muszáj, meg ha így látod jónak, hát üssed. Nem, csak ne az én cipőmmel. Persze mondani sem kell, hogy nem volt szíve agyonütni, így aztán csak a nyomát üthettük bottal. Majd aztán este megint előkerült, és egy rövid hajszolás után, amikor beszaladt a kutya itatótálja alá Jacobnak sikerült egy vödröt ráborítania. Előástunk egy nagy plexi doboztetőt (mostanában nem gyűjtögetek mindenféléket, de ez volt itthon. Igenis, egy nagy lapos plexi doboztető mindig jól jöhet otthon), alácsúsztattuk, majd Jacob egy ügyes mozdulattal megfordította, és a kisegér máris a vödör fenekén találta magát. 

Egészen aprócska kicsi egérke volt, ráadásul ahogy az itató tállal együtt fordítottuk a vödörbe, kicsit vizes is lett, igazi kis ázott verébkén ugrált felfelé a vödör alján. Fogtuk, és elkutyagoltunk vele a parkba, majd a bokroknál szabadon engedtük. 

Már-már egészen megkönnyebbültünk volna, ha körülbelül 15 percre rá, hogy visszaérkeztünk az üres vödörrel, nem  láttunk volna egy másik, egy jóval nagyobb egeret beszaladni a radiátor alá. Úgyhogy felkészültünk a trükk megismétlésére, de úgy látszik az öreg egér rutinosabb, nem is tudtuk kiugrasztani a rejtekhelyéről úgy, mint a kicsit.

Másnap reggel viszont ott várt a kellemetlen meglepetés, Jacob találta meg az elpusztult (nagy) egeret az egyik egérfogóban. Szegény, szomorú véget ért, de hát ezért tettük ki az egérfogót. Úgy hogy aztán reménykedtünk, hogy hogy ezzel aztán vége a történetnek. 

Persze a történetnek természetesen nem volt ezzel vége. Vasárnap délután ismét megpillantottunk egy kis piszok dögöt szaladni, gyors volt, mint a villám, Jacob nem tudta elcsípni a vödörrel. Pár perccel később viszont egérvinnyogást hallottam a konyhából, majd megláttuk a kis dögöt a kutyakajás vödör mellett lapulni. Jacob vette észre, hogy a szerencsétlen kis hülyének az egyik hátsó lábát elcsípte a csapda. Mit tegyünk, mit tegyünk - morfondíroztunk, szerencsétlen kis dög, a legjobb az neki, ha agyoncsapjuk. ...

...

Az elhatározást nagy összenézés követte, majd összebólintottunk ... és már hoztam is a munkáskesztyűt a szekrényből. Aki ismer minket, sejtheti, a történet végét. Igen, a  kis dög az erkélyen lábadozik a vödörben, kapott mazsolát, diót, kutyakaját és vizet, némi kis rongyot, wc-papír gurigát és vattacsomókat, hogy ne fázzon,meg megküldtem egy kis pránával is a biztonság kedvéért. Eszméletlenül cuki a piszok, ez is olyan gyerek egér lehet, mint amit tegnap szabadon engedtünk. Szóval persze eszünkbe sem jutott igazán agyonütni,  Jacob kiszabadította a lábát a munkáskesztyűt viselve, és azóta eggyel több állatunk van. Még nem tudjuk, mi lesz majd a sorsa, én abban reménykedem, hogy mivel fiatal egér, ezért majd csak  valamennyire meggyógyul, Jacob szerint meg úgyis elpusztul szerencsétlen hamarosan. Addig meg várakozó állásponton vagyunk. 

Sajnos a reményeinkkel ellentétben még nincs ezzel vége a történetnek, ma este Jacob látott még egyet (remélhetőleg nem a tegnapi talált haza). Agyoncsapós csapdát nem engedtem többet kirakni, úgyhogy most abban bízunk, hogy majd csak belemászik az elkapós dobozba a piszok. Tessék drukkolni.