"Ájfón"

Ma letöltöttem a telefonomra a blogger alkalmazást, aminek segítségével a telefonomról is tudok egyszerűen bejegyzést írni. Ezt is már azzal írom próbaképp, az ágyból, az éjjel kellős közepén - éljen a négy óránkénti etetés. De remélhetőleg így majd még többet fogok tudni írni. Hurrá.
Minden további helyett most inkább megyünk aludni, de hamarosan jelentkezem még.

Oltás után

Írok gyorsan, mielőtt a mai bejegyzés is elmaradna. Hiszen már megint több, mint egy hét telt el az utóbbi bejegyzés óta. Ami újság történt azóta: 

Hát ez a rotavírus szirup vakcina, ez bizony egy nyavalyás dolog. legalábbis meggyőződésem, hogy ez volt a leggonoszabb az összes közül. Szegény Kisbumbi elég hascsikarós volt tőle egy jó pár napig, a múlt héten volt egy-két kellemetlen napunk emiatt. Ráadásul ha a hasmars nem lett volna elég, szegénynek még jó kis refluxsza is lett tőle, de talán már ez is múlni látszik. Nem is értem, miért jó hogy szegény kéthónaposokat ilyen hamar ilyen sok szerrel oltják. 

Amúgy Zazika nagyon kis okos már. Most már le tudom tenni a hintába, és egy 10-15 percig elvan azzal, hogy nézegeti a játékait, ez újdonság, mert régebben egyáltalán nem érdekelte. A kezét is lassan kezdi megtanulni, persze még nem jött rá teljesen, mire való, de a cumit már kiválóan meg tudja fogni és kirántani a szájából, de mivel a precíziós mozgás és irányítás még nem megy, a visszatétel már nem megy ilyen zökkenőmentesen, mert a cumi vagy elfordul, vagy a szája mellé megy, vagy leesik, és ilyenkor jön a sírás. De érdekes, mert láttam már hogy próbálja a kiesett cumit valahogy a kezével visszakanalazni, de persze ez ritkán sikerül. 

A másik dolog, aminek örülünk, hogy végre alszik úgy is, hogy balra van fordítva a feje. A jobb oldalt még mindig jobban szereti, egy ideig aggódtam is, hogy sokszor csak arra fordította a fejét. Nem volt annyira vészes, mert arra rájöttünk, hogy tudja balra is fordítani, csak általában nem akarja. Azért mi még szerencsére egy kicsit okosabbak vagyunk nála, a trükk bevált: a kiskosarát megfordítottuk az ágyban, hogy ha anya felé akar fordulni, akkor kénytelen legyen balra nézni. A fene gondolta, hogy ennyire motiváló vagyok: a trükk meglepően működött. Most már legtöbbször balra fordított fejjel alszik.

Elkezdtünk gondolkodni azon is, hogy mikor és milyen napirendet vezessünk be, lassan majd ahogy nagyobbacska lesz, az is kellene. Most még csak úszunk az árral, amikor megéhezik, eszik, amikor elalszik, alszik, este is velünk van amíg mi nem megyünk aludni, de lassan majd be akarunk vezetni neki egy kiszámítható lefekvési rutint, állítólag az jót tesz a gyerekeknek. Persze ezt majd csak akkor fogom bevezetni, ha majd már végre a kiságyában alszik. Van egy tippem, kinek lesz ez az átmenet nehezebb :-). Annyira megszoktam már, hogy ott van mellettem éjjel, nem egyszerű hozzászokni a gondolathoz, hogy egy másik szobában fog aludni... jájj. Persze úgy jobb lesz majd mindenkinek hosszú távon, de ki gondolta, hogy ez ennyire nehéz szegény anyukáknak...

Zárásul még egy két kép: 

Hordozóban

Igen szeret rágcsálni, és most már szinte állandóan folyik a nyála. Remélem a foga még nem jön egy-két hónapig

A feketében a feje sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkora:-)

In medias res

Elkezdem, mert valahol el kell kezdeni (vagyis újra kell kezdeni). És ha várnék addig, amíg szép stílusosan  az elejétől kezdve mesélném el a dolgokat, hát sose lenne a blogírásból igazából semmi sem. Úgyhogy a közepén kezdem. Szóval. 

Ma reggel a dokinál indítottunk, 2 hónapos nagyszervizzel. Igen, Zazikám már 2 hónapos, igazi nagylány. Anyai aggodalmaimat megcáfolva szépen növöget (kopp-kopp), már 59 centi és 5 kiló 20 deka! Nem csoda, hogy majd' leszakad a karom, miközben az autósülésben cipelem föl és le a lépcsőn. Ma oltásokat is kapott, méghozzá hármat, meg egy szirupot, ami a rotavírus ellen véd. Nagyon jól viselte, egy kis sírás azért volt, de hamar megnyugodott. Utána jutalmul (leginkább nekem jutalmul, hehe) elmentünk egyet vásárolni, vettünk néhány helyes leárazott hosszú ujjú bodyt, mert ami 4 darab van, az időnként kevés, a reggeli vulkánszerű kakikitöréseknek köszönhetően. (pedig már vettem egy számmal nagyobb pelust is éjjelre, hátha így nem kell majd minden hajnalban ruckót cserélni, de hiába...)

A legnagyobb izomba, tehát a kis combjába adták, egyikbe kettőt, a másikba meg egyet. Előtte még lemérték, milyen hosszú (23 és 1/4 col), mennyit nyom (11 font 8 uncia), és mekkora a fej körmérete (39cm) (vicces, ezt bezzeg centiméterben mérik). Szóval, 5 kiló 20 deka, és 59 centi. 
Nem tudom otthon hogy megy ez, itt egészen érdekesen vezetik. Van az orvosnak pár formanyomtatványa, grafikonja, amiken a kor függvényében látható a gyerekek átlag magassága és súlya. Tehát bejelölik a mért súlyt például az adott korhoz, és a grafikon megmutatja, hogy ez a súly az átlaghoz képest hol helyezkedik el. Zazi magasságra a 90-92%-hoz tartozik, tehát magasabb, mint a 2 hónapos lány bébik 90%-a, a testsúlya pedig a 70-75 percentilisben van (tehát nehezebb, mint a 2 hónapos lány bébik 70%-a, 30% a lánybébiknek pedig nehezebb nála). Érdekes.

Ami pedig még érdekes, hogy itt az USÁ-ban nem oltanak tbc ellen, amit úgy tudom otthon még mindig mindenki megkap. Viszont hepatitis B ellen meg rögtön már születéskor oltanak. A mostani kombóban mindenféle jó volt, a klasszikus mix: szamárköhögés, gyermekbénulás, torokgyík; ehhez jön még a tetanusz és a második hepatitis B oltás, a szirup pedig a rotavírus ellen van. Ez utóbbi állítólag a vezető ok, amiért a kisbabák és kisgyerekek kórházba kerülnek kiszáradással, a rota vírus ugyanis erős hasmenést okoz, és állítólag az USÁban a gyerekek nagy része 5 éves koráig átesik (átesett) a fertőzésen. Meg még valami baktérium ellen is volt valami a mixben, ami agyhártyagyulladást (is) okozhat. 

Ha még nem lenne ebből egyértelmű (és valaki esetleg nem tudná), decemberben egy új kis taggal bővült a családunk kicsi lányunk személyében. Azóta babázunk lelkesen, és ez az ok, ami miatt újra kezdem a blogírást. Hiszen az egy dolog, hogy magamról nem jelentek gyakran, ejnye, de nem nagy ügy. Viszont a nagyszülőket megfosztani az unokájukkal kapcsolatos történésektől, az bizony igazán nem lenne szép dolog. 
Végezetül még egy kép is: 

Fürdés után

Trallala, trallala

Hamarosan megújulunk :-)
Stay tuned