Augusztus

Ajaj, már megint eltelt egy hónap azóta, hogy utoljára jelentkeztem. Valahogy mostanában nemigen jut időm a gép előtt ülni, most is csak azért tudok írni, mert a Bumbi alszik, Jacob pedig éppen házon kívül, Omahában van egy cimborája esküvőjén. (Mi is meg voltunk hívva, de azt mondtam, hogy én ugyan nem megyek a Bumbival a nyár kellős közepén Nebraskába, ott aztán nincsen semmi, de legalább jó messze van.) Így aztán ment Jacob egyedül, én meg magam vagyok a hétvégén a kölkökkel (kölkök: kutya meg a gyerek). 

Jó hülye idő van amúgy, fullasztó párás az idő, a páratartalom minden nap 70-80% felett van, ma éjjelre például 93%-ot mond. Ezt egyébként elég nehéz elképzelni, ezt a párás meleget, annak, aki még nem próbálta. Ilyen otthon nagyon nagyon ritkán van, ha van egyáltalán. Azt gondolná az ember, hogy az a fülledt meleg, de otthon kint nincs ennyire párás meleg sehol sem általában. Ez olyan, hogy hiába süt a nap, hiába van 30 fok, nem szárad meg az aszfalt, vizes a fű, az ember meg ragad az izzadságtól meg a párától. Ha a hűtőből kiveszünk valamit, az perceken belül tócsában úszik, a levegő pedig nehéz és fullasztó. Talán a legközelebb az van hozzá, ha az ember egy fűtött uszodát képzel el, talán annak idején a dunaújvárosi usziban volt ilyen meleg de párás a klíma. Megoldás rá egyedül csak a légkondi, illetve az ősz. Hát igen, van ára annak is, hogy itt minden olyan szép sötétzöld. 

Úgyhogy napközben itthon vagyunk, vagy ha nagyon megunjuk, akkor behúzódunk valami légkondis bevásárlóközpontba. Nem egy kultúr szokás, de a Bumbi még kicsi ahhoz, hogy élvezze a múzeumot, magam miatt meg nem megyek, mert boltozni mégis csak sokkal érdekesebb. Kisbumbi egyébként holnap lesz pont 8 hónapos. Nagyon mászik már, nem is lehet otthagyni sehol sem. A lakást is emiatt pár naponta porszívóznom kell, mert a Zazi megy, mindenhova. Kedvenc célpontjai továbbra is a lakás legkoszosabb helyei: előszeretettel célozza be a kutya ágyát, a kutya szőnyegét, cipőket, a kutya pórázát, és mindent, amit egyébként lehetetlen tisztán tartani. Jó példa erre, hogy a clevelandi hétvégére vennem kellett egy nagy bőröndöt. Vadi új nagy bőrönd, letettem a szőnyeg szélére, hogy azzal kerítsem le a Bumbi játszó terét, meg hadd játsszon vele, ha akar. Erre mit csinál? Megtalálja játszani a bőrönd kerekeit, az egyetlen olyan részét, ami piszkos, hiszen a bolttól a parkolóig úgy kellett elgurítanom. De már lemondtam róla, hogy ez a gyerek megússza a koszt. 

Megérkezett aztán meg a szönyeg a gyerekszobába, vettünk klassz szőnyeget neki, hogy ott tudjon majd játszani. Gondoltam, milyen jó, majd a gyerekszobát totál gyerekbiztossá tesszük, veszünk egy egy kis rácsos kaput is az ajtóra, aztán ha főzök vagy ilyenek, milyen jó lesz majd, le lehet tenni valahova, ahol eljátszik, nem kell 20 másodpercenként kilesnem a nappaliba, hogy elérte-e a kutya ágyát, vagy megmarkolta-e már a kutya farkát/fülét/tappancsát. Tehát megjött a szőnyeg, jól kiporszívóztam, leterítettem, és nagy büszkén tettem le rá a kellős közepére a Zazit pár játékkal, mondván, na? milyen jó helyed van lelköm?  Természetesen a várttal ellentétben a kisasszony fittyet hányt az új szőnyegre, a játékokra, azzal a lendülettel amivel letettem rögtön meg is indult, le a szőnyegről, irány a fiókos komód, és rögtön neki is állt az alsó fiókot húzkodni: kihúzni, majd nagy durral visszalökni, ki és vissza, ki és vissza, vég nélkül. Hát ennyit a "biztonságos zóna" ötletemről. Mert persze engem meg a frász kerülget, hogy mikor csukja oda a kis ujját egy ilyen "bevágomafiókot" alkalomnál, hiszen azóta sem érdekli semmi más a szobában, csak a fiókok. Leteszem, és mindegy, hogy mit teszek elé, indul fiókozni. Arra is rájött, mert okos ám, hogy mindegy melyik oldalon, és mindegy milyen színű, a kék komód fiókját ugyanúgy lehet csapkodni, mint a fehér komódét. Csináltam is egy (két) videót róla, itt is a link: egyik és másik.

Szóval már mászik nagyon lelkesen, meg már tök jól fel is tud ülni magától. Sőt, térdel is, szépen felhúzza magát kiegyenesedve térden. És állandóan jön utánam, mindig követne. Még egy kicsit lassan megy, de ahogy kimegyek a nappaliból, már ő is megindul . 

Aztán meg eszegetünk már minden féléket. Arra még nem jött rá, hogy ő maga is bele tudja tenni az ételt a kis szájába, ma például letettem elé a kis etetőszéke tálcájára kis kenyér falatkákat, hát fogalma sem volt, mit csináljon velük, még úgy sem, hogy egyet-kettőt a szájába adtam. Kicsit gyurmicskálta őket, aztán a nagy részük a földön kötött ki -  a kutya nagy örömére. De ha én etetem, akkor nyitja a száját rendesen, eszeget már gyümölcsöket, zöldségeket, szoktam neki csinálni pürécskéket, ezt azt - eszeget szépen. 

Több foga azóta sincs még, de szerintem nőtt hosszra. Legközelebb majd szeptember 13-án megyünk dokihoz, ha 9 hónapos lesz, akkor lesz majd hivatalosan lemérve. 

Végezetül meg még egy kép, a mostani kedvencem: