Remek a hangulatom-tom-tom to-toro-roo-rom, ma van a szülinapom-pom-pom po-poro-roo-rom. Na jó, nem nekem, hanem Jacobnak, de ma van a szülinapja. (Vicces amúgy, hogy a nálunk egy 10-15 évvel fiatalabb korosztályú kölkök már nem a Halász Judit-féle boldog szülinapottal, hanem az Alma együttes fent idézett kis nótácskájával ünnepelnek, ha jól tudom.) Szóval, Jacob, a szülinapos, dolgozik, mi meg itthon vagyunk. Bumbi éppen a táskámat pakolja ki nagy lelkesen, én meg a gépnél írok.
Elképesztő egyébként, hogy ezeknek a kölköknek mindig más kell. Zazit is sokkal jobban érdekli bármi más, mint a saját játékos doboza. Pedig van neki, egy egész nagy doboz, tele kacattal, színes, csörgő-mörgő, csilingelő-búgó játékokkal, neki mégis sokkal érdekesebb az én retikülömet kipakolni, vagy az ebédlő asztal alatt ülve apja székről lelógó ingével bújócskázni, vagy fiókokat húzkodni (ez továbbra is nagy kedvenc). A húzkodás az általában nagy kedvenc, elég vicces, az ember ül az asztalnál, egyszer csak a szeme sarkából meglátja, hogy megmozdul egy szék, vagy oda-vissza kezd mozogni a bébi etetőszék, igen mókás. Zazi mászkál a lakásban és pakol. Igen szeret mászni, akadályokon át. A legújabb, hogy a székeken keresztül mászik: a székeink lábán olyan 10-15 cm magasságban van egy keresztrúd, na azon igen szereti átküzdeni magát. Sláger emellett még a tépkedés is, szoktam neki adni katalógusokat, vagy ha csak ráakad valami blokkra vagy papírlapra, akkor annak nincs kegyelem. (csak figyelni kell rá, mert nem egyszer halásztam ki a szájából papír fecniket).
Vicces egyébként nézni, ahogy vizsgálgatja a dolgokat. Igen szereti például az etetőszékben ülve ledobálni a dolgokat a földre, és nézni, ahogy leesnek. Vagy a tálcájára lecsöppent pürét a mutatóujjával elmélyülten szétkenni, az is nagy kedvenc még. Most már dobál is ha kell, például ha mérges, vagy ha valami az útban van. Estefelé ha már nyűgös akkor nem akar küzd rendesen a pelenkázás és öltöztetés ellen, ilyenkor ha valamit a kezébe adok vagy elé teszek, hogy eltereljem a figyelmét, nagy mérgesen félrevágja. Vagy a múltkor, amikor teljes sprintben mászott a nappali felé, és az ajtóban ott volt a cipőm az útban, na azt egy lendületes söprő karmozdulattal úgy vágta odébb, hogy csak úgy nyekkent.
Most már mindenhol próbál felállni, kanapénál, doboznál, vagy ha lent ülök a földön, akkor rajtam. És a kiságyban is, folyamatosan. Reggel, ha felébred és kiabál, állva találom a kiságyban ha bemegyek, és sokszor éjjel is ácsorog, ha felébred. Innen tudom lemérni, hogy milyen fáradt este a lefekvésnél, ha már nagyon kimerült, akkor rögtön elalszik, de ha csak kicsit álmos, akkor többször is feláll, és vissza kell fektetni. Ezt pihentebb esténként 10-15-ször is eljátsszuk. Egyébként meggyőződésem, hogy most már le tud ülni, ha akar, ez korábban nem ment. Még most is van, hogy kiabál a kiságynál, de most már ez nem a kimerültségtől van, hanem mert kitartó (korábban ha elfáradt az állásban akkor elkezdett jajgatni, mert nem tudott leülni).
Ma van Jacob szülinapja, ahogy már említettem, majd megyünk be a városba ebédelni vele. Szerintem tortát is veszek majd hazafelé, gondoltam, hogy sütök egyet, de ez egy 8 hónapossal most nekem olyan 3 napi munka lenne, szerintem mindenki jobban jár, ha inkább veszek egyet a boltban. A Whole Foods-ban nem is olyan szörnyű, amiket adnak. Csak vissza kéne emlékeznem, mit szeret a legjobban.
Mi volt még a napokban? sok újdonság nincs, azon kívül, hogy Zazka igen ügyesen feláll már kapaszkodva, és profi módon ül. A foga is jön megint szerintem, mert iszonyat mennyiségben folyik a nyála, mindent megint megrág, nyűgösebb is, mint szokott, és ahogy néztem, a felső ínye is igen meg van dagadva. A múlt hétvégén itthon voltunk, a falhoz fúrattam Jacobbal a könyvespolcot, talán az volt a legveszélyesebb pont a lakásban. Ja még akartam írni, hogy a babakocsi árnyékolójánál (vagy hogy hívják? a teteje, ami mozog meg árnyékol) még otthon lejött a patent, még mutattam is. Írtam emailt az ügyfélszolgálatnak, küldtem fényképet, hogy lejött, mit tegyek, erre grátisz küldtek egy új tetőt. Ezt hívják azt hiszem igazi ügyfélszolgálatnak.
Tegnap úszómedencézni voltunk a kisbabás barátnőimmel, egyikük szülei házánál (eszméletlen villája van a szülőknek Newtonban), Jacob a múlt héten igen sokat dolgozott, így aztán pénteken itthonról volt, hogy egy kicsit velünk is legyen. Clevelandról még nem írtam, majd az is meglesz talán, csak nemigen van időm annyit ülni a gép előtt. Most is éppen letettem a Bumbit egyet aludni, mert igen dörgölte a szemét, aztán mennünk kéne venni valamit a Jacobnak. A hét elején megfenyegettem, hogy tessék, mondja meg, mit akar szülinapjára, mert a legjobb ötletem jelenleg az, hogy kötök neki egy mellényt, ami azt hiszem mindkettőnknek a lehető legrosszabb megoldás. Persze nem mondta meg, úgyhogy mégiscsak kellene valami apróságot venni neki. Ejnye. Úgyhogy ezzel be is fejezem mára, és felöltözöm, amíg a gyerek csöndben van a kiságyában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése