November 1

Itt vagyunk, kérem szépen, elment a nagy vihar szerencsére nagyobb esemény nélkül. Most meg aztán megint készülődünk, vasárnap indulunk Arizonába egy hétre. Jacob egy konferencián fog előadni Tucsonba, és ha már olyan délre megyünk, akkor már megnézzük a sivatagot is, és mivel én még nem láttam, a Grand Kanyont is. Egy teljes hétre megyünk, úgyhogy majd jól át kell gondolni, mit viszünk. Lehet pl hogy pelenkát ott kéne venni, hogy ne kelljen egy egész százas csomagot bepakolnom. Na majd meglátjuk. 

Szerencsére jó meleg lesz, úgyhogy sok vastag ruhát nem kell vinnünk. Csak majd a Grand kanyonnál lesz hűvös, de az csak egy-két nap, amúgy meg lesz a jó kis 30 fok. Nyamm. 

Ami a kisasszonyt illeti, a legnagyobb újdonság, hogy végre kint van a felső 2 foga is, a jobb oldali okt 11-én bújt ki, a bal felső meg talán tegnap, és jön mellette a bal felső második is. Lépni még nem lépeket kapaszkodás nélkül, de az állás már kutyafüle, és fél kézzel kapaszkodva körbe tud járni bármit. 

A legkedvesebb szórakozás jelenleg a kutya kergetése, szegény Theo nem boldog tőle, ahogy Jacob mondaná. A tépőzárak is igen jó játékok, előkén, vagy a cipőén, hosszú negyedórákat tud eltölteni a tépőzár kinyitása-összecsukásával. Pakolni is nagyon szeret még mindig, a nagy játékos doboz kiürítése kábé 3 perc, és igazi stílusosan jó egy méterre hajítja hátrafelé a cuccokat, amikor éppen pakol.

Mindig figyel, kis édes, ha valahonnan valami új hang jön, csak úgy les arra, mint például ha a kávéfőzőt kapcsolom be, csak néz fel, vagy a turmixgépre is, lesi, hogy honnan jön a hang és mi az.

Utánam is mond dolgokat, de csak ha éppen kedve van. A múltkor igencsak volt kedve, így például simán utánunk hallózott, amikor a játéktelefont a fülemre téve hallóztam, majd odanyújtottam neki, akkor ő is a fejéhez tette és "hallózott", de hallottam már azt is utánam mondani, hogy kutya, hapci, vagy éppen azt, hogy kaka. De ezeket általában akkor mondja, ha én is, utánam ismétli, de magától még nem mondja. Olvastam, hogy a kétnyelvű gyerekek általában egy kicsit később kezdenek el beszélni, amiatt, hogy keveredik a 2 nyelv a fejükben, úgyhogy ezen nem stresszelem magam, majd beszél, ha beszél. 

Ügyesedik is, odaad meg visszavesz dolgokat, és tegnap meg kekszet adni is megtanítottam a kutyának. Ki tudja, ez jó-e vagy sem:-) Majd igyekszem levideózni az újdonságokat is, csak mostanában elég nehéz, mert ahogy meglátja, hogy videózom, rögtön abbahagyja, amivel foglalatoskodik, és jön oda hozzám nagy vigyorogva. 

Ma majd vásárolni is el kell mennünk, egy kevés kaját vacsira, meg leginkább valami ajándékot Jacob keresztgyerekeinek Arizonába, meglátogatjuk őket is majd. 
Ja egyébként a múltkor láttam, hogy szedi le a falvédőt. Jacobnak igaza lett, tényleg, ahogy ő gondolta: mindkét tenyerét ráteszi és felfele kezdi el tolni, ezzel leakad a szögekről, és lejön. Kész is van.