Október

Itt van, itt az október, a lassú-főzőben éppen alma-vajat készítek, kint pedig már sárgulnak a levelek. Ismét sikerült egy hónapot eltölteni anélkül, hogy bejegyzéssel jelentkeztem volna, úgyhogy most gyorsan pótolom is a hír hiányt.

Zazika növöget továbbra is, voltunk a dokinál a 9 hónapos nagyszervizen, 9 kiló 10 deka, 74 centi és minden oké. Leállhatunk a reflux gyógyszerrel, ezen kívül más újdonság nagyon nem volt.

Kicsi nyulam haja nő, mint a bolondgomba, csak most, így visszanézve a régi fotókat látom csak igazán, mennyire kis kopasz volt, amikor kihullott a bébihaja, most hogy kinőtt neki szépen, továbbra is szőkén, és már belelóg a szemébe. Vagyis belelógott, ugyanis 2 hete hétfőn lenyisszantottam. Feljegyezhetjük a nagy könyvbe, első hajvágás, szeptember 24. Nem sokat, csak azt a tincset, ami belelógott a szemébe. Jacob rögtön meg is jegyezte, hogy tiszta kisfiúsan néz ki, úgyhogy másnap meg is cakkoztam egy kicsit a lenyisszantott részt, mégse úgy nézzen ki, mint akinek egy vödröt húztak a fejére hajvágáshoz. Szerintem helyes lett, de legalábbis már nem lóg a szemébe.

Voltunk Torontóban a múlt hétvégén, igen klassz volt. Toronto egy igazi multikulti nagyváros, iszonyat sok akcentussal, sok különböző népekkel, igazán érdekes volt. Próbára tettük a bátorságunkat a CN Torony üvegaljú teraszán is, és az esküvő is igen klassz volt. Az indiai ceremónia hosszú volt, de szerencsére nagyon informális az egész, mindenki ki be járkál, úgyhogy gyerekkel sem volt tragédia. A vacsora meg elég csendes volt ahhoz, hogy Zazi nyugodtan aludhasson a kiskocsijában alatta. 

A kisasszony továbbra is igen eleven. Fel alá rohangál (négykézláb) a lakásban, és most már tényleg mindenhol feláll, igen könnyen. Azt gyanítom, hogy nem úgy fog elindulni, hogy falnál állva elengedi egyszer és úgy megy, hanem egyszer csak teljesen külön, fal nélkül feláll majd, és onnan indul majd lépkedni. Már most is próbálkozik fel-felállni, egyelőre még csak féltérdre sikerül, hát meglátjuk, hogy megy majd. Ezen kívül igen lelkesen tologatja maga előtt a tárgyakat és úgy megy, a széket, az etetőszékét, a nagy játékoskosarát, és így járja be a lakást, legalábbis amíg valami akadályba nem ütközik. 

Rosszalkodni szeret még igencsak. A végén már teljesen le kellett szednem a kiságy élvédőit, mert állandóan de állandóan ledobálta őket. Jól össze is rágta a kiságyat azalatt a pár nap alatt, amíg nem volt rajta. De aztán fogtam magam, és jól odakötöztem mindegyiket egytől egyig, így már nem tudja levenni. A legújabb, hogy a falvédőt aggatja le nagy lelkesen a falról, nemegyszer reggel így találom a kiságyban: nagy vigyorral áll a sarokban, a falvédő meg 2 akasztón lóg. Igen profin tudja emellett még a babakocsiból kihajigálni a cuccait, legyen az játék, cumi, takaró, vagy akár a zoknija. Igen hisztis is lett, egy rémálom már vele vásárolni menni, mert ahogy lelassul vagy megáll a babakocsi, rögtön jön a visítás, meg vergődik mint a kishal, ki akar szabadulni. szerencsére a kutyasétáltatás az tetszik neki, ha haladunk, nincs nyafi, de shoppingolni már nemigen lehet vele. sajna. 

Több foga pedig továbbra sincs még. Az a nyamvadt felső első kettő már KÉT hónapja jön, de az istennek sem bír már áttörni. Nagyon remélem, hogy végre azért sikerül, mert talán a fogának is köszönhető, hogy ennyire nyafis lett mostanában, meg éjjelente is többször felébred. Volt párszor, hogy adnom kellett neki egy kis fájdalomcsillapítót is. Nem is néz ki jól, tisztára be van dagadva a felső ínye, látszik ahogy a fog feszíti alatta, meg nyomja lefelé-kifelé az ínyét, valahol már szinte lilás is, de csak nem bír áttörni. Ki gondolta, hogy szegénykét ezek a nyamvadt felső fogak így megkínozzák. Igen remélem, hogy most már aztán tényleg pár nap, és kint lesz. Mondjuk egy hónapja is megesküdtem volna rá, hogy "most hétvégére aztán már tényleg tuti kibújnak...", aztán persze nem. Szóval még az is lehet, hogy november előtt nem lesz fent foga. Eh. 

Elég is ebből ennyi mostanra, megyek és rendbe vágom a konyhát, amíg a kisasszony még alszik.