Flóra és fauna

No hát kérem szépen, Jerry az egerünk. És nem ám olyan egyszerű ketrecben tartott házikedvenc, hanem igazi szabad, vad, szürke jószág. Bár valójában rossz-szág, mert összekakál mindent és össze-vissza járkál a konyhában éjjelente. Ejnye.

Szóval az úgy volt, hogy egyik este éppen kómásan vonszoltam magamat ki a konyhába, villany fel, lépek a csaphoz, hogy megtöltsem a csapnál a bögrémet, erre hirtelen az edényszárító mögül kiugrik egy kis szürke szőrös izé, végigszalad a konyhapulton, majd egy ugrással a tűzhely mögött terem. Egér, sikítom, Jacob kocog ki a szobából, hogy mi bajom. Egér, - ismétlem meg - épp most ugrott be a tűzhely mögé.

Persze aztán hiába próbáltuk húzkodni a tűzhelyet, az egér már árkon bokron túl járt. Egérfogó kell - döntött aztán Jacob, és hiába győzködtem - mégpedig hogy kölcsönözzünk inkább macskát valahonnan - kitartóan érvelt az ötlete mellett. Szerencsére aztán önként jelentkezett, hogy mint a férfi a házban akkor magára vállalja az egérfogás minden felelősségét (az eltakarítással együtt), így beleegyezésemmel másnap meg is vettük az egérfogókat.

Este aztán jóféle parmezán sajtkocka került a felhúzott csapdába. Aludni mentünk,én titkon drukkoltam az egereknek, hogy aznap nehogy véletlenül a konyhánkban járjanak, Jacob pedig lélekben felkészült a másnap reggeli egértetem eltakarításra.

Legnagyobb meglepetésünkre az egérfogó a következő reggel teljesen üres volt, minden értelemben. A sajtnak nyoma veszett, a csapda pedig ugyanúgy felhúzva, mint előző este. Biztosan túl jól tart a csapda, na majd holnap akkor lazábbra tesszük valahogy. Újabb sajt, újabb éjszaka. Másnap reggel a csapda megint üres volt. Harmadnap mással próbálkoztunk. Mogyoróvaj, mondja Jacob, az tuti beválik, azt nem tudja olyan gyorsan lecsippenteni. Kipróbáltuk. Három napon keresztül. Az egér vagy nem járt felénk akkor, vagy csak nem szereti a mogyoróvajat. És hiába tértünk vissza a sajthoz, úgy látszik a füstölt mozzarellát sem szereti. Abban sajnos nem reménykedem, hogy csak egyszerűen nem járt errefelé, mert akkor vajon ki hagyta az egérkakit a földön? 

Szóval próbálkozunk. De az egérfogónak azóta sem sikerült egeret megcsípnie. Csak a Jacob ujját. Egyszer. 

Legalább ilyen gazdag a növényvilágunk is. Szerencsére az erkélyen a növények (egy kivételével) túlélték a magyarországi nyaralásunkat, és szépen fejlődnek. Holnap vagy ma le is fogom tudni aratni a 2 szem paradicsomunkat, ami termett. A paprikám sajnos ledobálta a virágait, de ahogy néztem ma reggel, megint jönnek újak, talán van remény, hogy még  lesz paprikánk az idén. Nagyon bízom benne, annak ellenére, hogy minden sokkal lassabban érik meg nő, mint amit várnék. Na majd meglátjuk.